Nem csoda, ha sokan tartanak a negyvenedik születésnaptól. Ez már az élet fele, ahogy mondani szokás, a B oldal, a számvetés ideje, a klasszikus középkor kezdete. Rossz beidegződés neveli mindezt belénk, holott vannak, akik ilyenkor élik meg második virágzásukat és miután átértékelték az addig megélt időt, úgy döntenek, újraterveznek.
Egészen másként látjuk a dolgokat ebben az időszakban, egyrészt túl vagyunk számos erőfeszítést és energiát igénylő dolgon, úgy, mint párválasztás, tanulás, a karrier elindítása, kisgyerekek nevelése. Ha úgy tetszik, végre jut idő magunkra is, feltéve persze, ha körülöttünk minden rendezett.
Az életközepi krízist ugyanis sokan drasztikus váltással „ünneplik”, van aki elválik és inkább új partnerrel képzeli el a jövőt, van, aki a szakmájába un bele, más elköltözik.
Olvass még a témában
Akár saját elhatározás hozza a változást, akár valamilyen kényszerítő körülmény, fontos, hogy ésszerűen változtassunk és ne hozzunk elhamarkodott, drasztikus döntést. De a változtatás, az újrakezdés megélése semmiképp sem elvetendő.
