Sokan, akik túlzottan együttérzők, úgy találhatják, hogy gyakran magukra veszik mások problémáit, mintha azok a sajátjaik lennének. Egy ilyen helyzetben az érzelemszintjük fordítva alakulhat, és az érzések, amelyekkel mások helyzetéből fakadóan szembesülnek, eluralkodhatnak rajtuk. Az empatikus személy folyamatosan érzi mások érzelmeit, fájdalmaik sajátjává válnak, amely hosszú távon nem csupán lelkileg kimerítő, hanem stresszforrás is lehet.
A feltételezett segítségnyújtás így paradox módon önpusztító folyamatot indíthat el, ahol az együttérző személy végül saját magát hanyagolja el. Ez az érzelmi feszültség állandó szorongáshoz, sőt, krónikus fáradtsághoz is vezethet.
A folyamatos segítőkészség kényszere, az hogy mindig ott kell lenni, hogy másokon segítsünk, szinte elkerülhetetlenné teszi a kiégéshez vezető utat. Olvass még a témában
Mi az, amit sosem vettél észre magadon, amíg valaki nem hívta fel rá a figyelmed?
Ami akkor történik a szervezeteddel, ha minden nap eszel hagymát
Görög joghurt vagy kefir – Melyik jobb a bélrendszernek?
Az elvárások egy ponton túl az egészségünket is veszélyeztethetik – innen tudhatod a pszichológus szerint, ha megfelelési kényszerrel küzdesz
Az empátia határai és a határvonalak fontossága
Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal: az empátia nem jelenti azt, hogy minden érzést át kell élnünk, amit mások tapasztalnak. Az egészséges együttérzés megköveteli a megfelelő határok felállítását, ahol tiszteletben tartjuk saját érzelmi és fizikai szükségleteinket is. Ezek hiányában az empatikus egyének gyakran úgy érezhetik, hogy az őket körülvevő érzelmi terhek súlya alatt összeroppanhatnak.
Törekednünk kell arra, hogy egyensúlyt találjunk a mások iránti empátia és a saját magunkért való felelősség között. Mindannyiunknak ismernie kell saját határait és azt, hogyan védhetjük meg érzelmi épségünket. Fontos, hogy megtanuljunk nemet mondani, ha szükséges, és ne féljünk visszalépni egy-egy helyzettől, ami túlzottan megterhel.
