Homo Ludens – újratöltve
Konfúciusz: ,,Válassz olyan munkát, amit szeretsz, és hátralevő életedben soha többet nem kell dolgoznod.” Tehát fontos, hogy jól bánjunk magunkkal, megtiszteljük magunkat azzal, hogy jó döntéseket hozunk, ,,jól” élünk.
Tehát az élet színházában, mint minden színházban, játszani kell. Lehet drámát is, lehet komédiát is, de játszani mindenképp kell. Lehet, hogy néha elrontod a szöveget, kiesel életed ritmusából, de ha ügyesen végezted a dolgodat, teljesen mindegy, hogy komédiában vagy tragédiában szerepeltél, meg fognak tapsolni. Tehát, mindenképp happy end lesz a vége…
Amikor egy gyerekből felnőtt lesz, és kikerül a világba, ahol szinte egyáltalán nem dicsérik (nem úgy, mint a boldog gyerekkorban), az egyik legfájdalmasabb dolog. Miért? Mert hirtelen elfogy a mások által belénk táplált remény, a visszajelzés, az, hogy úgy fogad el minket a világ, ahogy vagyunk, a hibáinkkal együtt.
Bizonytalanná válunk először tetteink helyességét illetően, aztán, ha a ,,dicséretlen” állapot sokáig fennmarad, létjogosultságunkban is kételkedni kezdünk. Ez pedig már az önbizalom teljes hiánya.
