„Tudomásul kell vennünk mint az élet velejáróját” ‒ Gondolatok a halálról

„… kialakulásánál elementáris a csecsemő- és gyermekkorban oly nagy jelentőségű elhagyási, izolálási félelem. Valószínű, hogy ezzel párhuzamosan alakul a sérülésektől és a büntetéstől való félelem is.

Mindig szerepel benne valami alaktalan szorongás, olyan tárgy nélküli ősi félelem… A halálfélelem más és más időpontban jelenik meg.

Általában négy-hat éves kor között figyelhető meg egy olyan szorongásforma, mely nagyjából azonos a felnőtt ember halálfélelmével…

Bár különböző helyzetek vagy neurózisok bármikor felszínre hozhatják, a kamaszkorban-ifjúkorban ettől függetlenül is újból megjelenik, noha nagyobb jelentősége nincsen; s csak az öregkori hanyatlás korában jelentkezik ismét komolyabb formában a halálfélelem.”