Nem a naivitás, hanem az érzékenység működik bennünk igazán
A kutatás egyik legizgalmasabb megállapítása az volt, hogy bár gyakran hisszük magunkról, hogy könnyen átvernek bennünket, valójában jóval érzékenyebbek vagyunk az igazságra – vagy éppen a hazugságra –, mint elsőre gondolnánk. Egy arckifejezés, egy hanglejtés, egy apró „üzemzavar” a másikban jelzi, hogy valami nem stimmel. Ugyanakkor ez fordítva is igaz: amikor valaki tisztán és hitelesen kommunikál, automatikusan szívesebben nyitunk felé.
Nekem is van egy „belső radarom” és az évek alatt végre megtanultam hallgatni rá. Mert amikor nem tettem, mindig kínos helyzetben találtam magamat vagy kaptam egy „figyelmeztető jelet”, hogy rossz úton járok. Felnőttkoromra úgy alakult át a baráti köröm, hogy már olyan emberek vannak körülöttem, akikkel semmilyen szerepet nem kell eljátszanom. Előttük lehetek az, aki vagyok, mert ők is azok, akik valójában. Ez a kölcsönös őszinteség elképesztően felszabadító: nem terhel, nem jelent extra feszültséget, agyalást.
Például sosem kell fejben tartanom, mit mondtam, mert ugyanazt el tudom ismételni bármikor: az igazság mindig igazság marad.
Sokan rengeteg energiát tesznek abba, hogy szinte külön világokat tartsanak fenn egyes szereplőkkel az életükben – nos, ha valami minden síkon kimerítő, akkor ez az. Ezért is szabadság az őszinteség – nincs benne felesleges súly, amit cipelni kell. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
