Egyre mélyebbre ásunk a lelkünkben
Földtől elrugaszkodottnak tűnhetnek ezek a megállapítások, de ha jobban belegondolsz, nem azok. Néhány éve még az is lehetetlennek tűnt, hogy összekapcsoljuk a fizikai fájdalmakat, betegségeket és a lelki problémákat. Ma már nyilvánvaló az összefüggés. Ahogy az is, ha egyik szeretett családtagod szenved, akkor az rád ugyancsak hatással van: neked is okozhat fizikai és lelki fájdalmat az ő élete, kínja. Lényegében ugyanez történik akkor, ha az időben másként mozgunk és nem a jelenben, hanem a múltban kutakodunk. Ha valamilyen fájdalommal nem sikerül megküzdenünk, az az egész életünkre hatással lehet, erről szól jelentőrészt a pszichológia.
A transzgenerációs traumák pedig azt mutatják, hogy a feldolgozás nélküli fájdalmak továbbadhatóak és a rétegek egymásra rakódnak, a gyermekeink, unokáink örökölhetik mindazt, amit mi rejtegetni próbálunk, adott esetben magunk előtt is.
A transzgenerációs kérdéseket egyébként a holokauszt túlélők gyermekei körében kezdték elsők közt vizsgálni. Ezeknek a gyerekeknek a stressz szintje kiugróan magas volt kortársaikhoz képest, még akkor is, ha fogalmuk sem volt arról, mit éltek át szüleik, nagyszüleik. A kutatók szerint az a trauma, a mérhetetlen félelem és szenvedés, amit ezek a felmenők átéltek, kitörölhetetlenül beleégett a genetikába (vagy, valami másba) és hosszú távú következményeket okoztak az utódok életében is. Olvass még a témában
Napi egy kiskanál csodákat művel: így tisztít és gyógyít a torma
Kiütések, sebek a szájban: ezek is lehetnek a Crohn-betegség korai tünetei
„A férjem nem akarja, hogy az egész személyisége az apaság legyen.” – Amikor csak a nő akar még egy gyereket
Biztonság kontra unalom: válás után, mi hiányzik a házasságból és mi nem?