Döbbenetes, mennyi érzést öröklünk felmenőinktől – Transzgenerációs hatások

Döbbenetes, mennyi érzést öröklünk felmenőinktől – Transzgenerációs hatások

Címlap / Életmód / Döbbenetes, mennyi érzést öröklünk felmenőinktől – Transzgenerációs hatások / 2. oldal

Vitán felül áll, hogy genetikai mintázatunkat a szüleinktől kapjuk, ahogyan ők is a szüleiktől örökölték meg azt. Külsőleg emiatt hasonlítunk a legközelebbi családtagjainkra. Több emlősnél kimutatható, hogy magzati vagy újszülött korban elszenvedett környezeti károsítások (például bizonyos toxinok) nemcsak a fejlődő egyed felnőttkorában megjelenő betegségekkel (például kardiovaszkuláris problémák, anyagcserezavarok, tumor) hozhatók összefüggésbe, hanem transzgenerációs módon továbbítódnak az elkövetkező generációkra is, ezekben reprodukciós problémákat létrehozva. Ám nem látható, ezért nehezebb bizonyítani, hogy nem csak a külső tulajdonságainkat, hanem személyiségünket, lelkivilágunkat is ugyanígy meghatározhatják felmenőink tapasztalásai.

Szándékos emberi kutatások nincsenek a témában, ennek egyik része etikai okokra vezethető vissza, másrészt pedig az emberi generációváltás hosszabb annál, mint hogy valaki vizsgálni tudja azt évtizedeken keresztül. Egyes történelmi események viszont alkalmat adhatnak a vizsgálódásra. Az epigenetikai kutatások pszichológiai szempontból legizgalmasabb részei azok, amelyekben a környezeti hatást a társak, jellemzően az anya viselkedése jelenti. Mivel az anyai gondoskodás és a felnőttkori párkapcsolat neurobiológiailag összefüggenek, nem meglepő, hogy az újszülött korban megtapasztalt anyai gondoskodás nemcsak a felnőtté vált állat gondoskodási képességeire, hanem a szaporodási készségére is hat.

Patkányoknál mutatták ki, hogy azon egyedeknek az utódai, melyek gondoskodó szülőnek bizonyultak, kevesebbet szaporodtak, mint a „hanyag” patkányok utódai.

Ennek oka, hogy a törődő szülők kölykei nagyobb eséllyel maradtak életben, így kevesebb példány születése is elegendő volt egy bizonyos egyedszám eléréséhez (gondoljunk csak saját társadalmunkra). Az utódok sorsát és mennyiségét tehát nem a genetikai örökségük határozta meg, hanem az anyai, tudatalatti, ösztönös viselkedés. Az anyai gondoskodás továbbá meghatározta az utód stressztűrő képességét is. A törődő szülők kölykei stresszhelyzetben jobban teljesítettek, például a labirintusban jobban tudtak tájékozódni, mint hányatott sorsú társaik.

Kutatások azt bizonyítják, hogy az anyai gondoskodás minősége az unokáig is elér. A terhesség alatt lezajlott stressz ellen a magzatot egy bizonyos szintig védi a placenta. Amennyiben a stressz szint meghaladja ezt a határt, az a magzatra is hatással lesz, beindulnak bizonyos kedvezőtlen biokémiai folyamatok. Legfőbb tünetei a hiperaktivitás, a kognitív és szociális viselkedésbeli hiányosságok. Nemzetközi felmérések arra is találtak bizonyítékot, hogy a születés és a szülés körülményei milyen nagy hatással vannak az anyára és a gyermekre.

Svéd kutatók az epidurális érzéstelenítés, másnéven EDA mellett szült anyáknál magasabb értéket találtak a szomatikus szorongás, az izomfeszültség, az indirekt agresszió, az irritábilitás terén, mely eltérés a szülés után 6 hónappal is kimutatható volt. A kutatók a személyiségváltozást az EDA hatására bekövetkező hormonális módosulással magyarázzák. Ez a mintázat az anyai személyiségprofilban meglehetősen erősen felveti, hogy vajon az ilyen élményekkel jellemezhető nők valóban élvezik-e anyaságukat, és a gyermekük gondozását optimális szinten látják-e el? – írja Varga Katalin a tanulmányában. Utalva ezzel arra, hogy már a születésünk pillanatában eldőlhet, hogy milyen érzelmi csomagot kell a hátunkon cipelnünk nőként az elkövetkező évtizedekben.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Oldalak: 1 2 3

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást