Mire figyelj a kukoricavásárlásnál?
Az édes és roppanós főtt kukoricát már a zöldségesnél gondosan meg kell válogatnod. Minőségének az egyik biztos ismérve az, hogy világos színű, nem annyira élénksárga – utóbbi sajnos lehet, hogy inkább takarmánykukorica, nem pedig csemege.
Ha a kukorica bajuszát megfogod, az semmiképpen sem lehet durva, száraz, hiszen ez azt jelenti, hogy már nem friss: ha az lenne, akkor zsenge, finom érintésű és nedves lenne a bajusz.
Ugyanez igaz a kukorica héjára, ami alá érdemes bekukkantanod. Amennyiben a szemek épek, nem színeződtek el, puhák és nyomás hatására fehér lé folyik ki belőlük, úgy a kukorica kiváló alapot jelent ahhoz, hogy mennyei fogásokat készíts belőle.
A tökéletes főtt kukorica
Utólag már tudom, mindig jóval többet főztem a kukoricát, mint kellett volna, amivel nem csak időt és energiát pazaroltam, hanem azt is elértem, hogy kevésbé ízes, és puha legyen a végeredmény. Néhány éve azonban a zöldségesünk elárulta az egyszerű trükköt, amit azóta mindig betartok, és még sosem főztem vele rossz kukoricát. Eszerint a kukoricát mindig annyi vízbe teszem, amennyi kényelmesen ellepi még hidegen, majd így forralom fel. Olvass még a témában
Amikor bugyog, a forrástól számítva kereken 10 percig főzöm fedő alatt. Ezután már lehet is tálalni.
Mindig mennyei! A főtt kukoricát a javaslatok szerint nem szabad főzés közben sózni, mert a szemek megkeményednek. Töredelmesen be kell vallanom, én főzés közben és utána is sózok, és nem érzek különbséget, de egy próbát érdemes tenned mindkét lehetőséggel. Nálunk magában, csipet sóval fogy tehát a kukorica, de sokan vannak, akik vajat tesznek rá sőt, a füstös ízek szerelmesei főzés előtt, vagy után kicsit megpirítják a csöves kukorica minden oldalát.
