Pénz és hivatás

3 tipikus munkahelyi konfliktus és megoldásaik

3 tipikus munkahelyi konfliktus és megoldásaik

A kisebb-nagyobb munkahelyi konfliktusok sajnos akár mindennaposak is lehetnek, hiszen gondoljunk csak bele, a legtöbb időnket az életünk nagy részében épp a kollégáinkkal töltjük! Így bizony bőven akadhat kiélezett szituáció, amit sokszor nem könnyű kezelni – ebben nyújtanak segítséget a következő tippjeink.

1. Túl sok beszéd, túl kevés beszéd

Mikor olyan emberek kerülnek egymás mellé, akiknek más a munkahelyi csevegés iránti igénye, a súrlódások borítékolhatóak. Ráadásul mindkét véglettel lehetnek problémák: ha túl szegényes a kommunikáció, az éppúgy probléma, mintha túl intenzív. Kellemetlen lehet, hogyha egy „Milyen szép időnk van!” felkiáltást síri csend követ, mert a kollégák arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy „Ühüm”-öt kipréseljenek magukból. Szintén zavaró, amikor egy Csacsogó Csilla vagy Csaba mellett kell ülnöd napi minimum 8 órát, aki az életének ÖSSZES apró rezdüléséről tudósít neked, Te pedig emiatt nehézkesen haladsz a munkával.

Hiába törekszel az egészséges „szeretek beszélgetni, de azért azt is szeretem, hogyha a munka is megy’’ egyensúlyra, a másik felet a legritkább esetben tudod átterelni erre a gondolkodásmódra. Ilyenkor jöhet a felmentő hadsereg: a fülhallgató és a kedvenc zenéd. Őket bevetheted akkor is, hogyha az irodában mindenki némasági fogadalmat tett és még a légy zümmögését is lehet hallani, valamint akkor is, hogyha úgy éreznéd, hogy munkatársad véget nem érő fecsegése átlépett már mindent határt – hiszen nem biztos, hogy számodra fontos információ, hogy ezelőtt 25 évvel a sógorának az unokatestvére mit ebédelt azon a bizonyos esős délutánon… A fülhallgató egyébként egy modern „ne zavarjanak” táblának felel meg, így a kollégáid nagy valószínűséggel venni fogják a lapot, ha előveszed. Rosszabb esetben viszont 2 másodpercenként megkocogtatják a vállad – de ne aggódj, erre is van megoldás! Ilyenkor próbáld meg elmagyarázni az adott kollégádnak, hogy szükséged van a zenére ahhoz, hogy el tudj merülni a munkádban – ez persze kegyes hazugság, de szerencsére célravezető, és közben nem fogsz senkit megbántani.

2. Túl sok DE

Napjainkban egyre több „DE” típusú emberrel találkozhatunk, így nagy valószínűséggel munkatársaink, esetleg főnökeink között is akadhat egy-egy ilyen személy. Velük azért nehéz kijönni, mert bármiről is legyen szó, sűrűn közbevágnak egy „DE” felkiáltással és utána végeláthatatlanul hajtogatják a maguk igazát. A „DE” típusú egyének szeretnek élni a kommunikációs korlátozás erejével, a félbeszakítás után csípőből kritizálnak, bírálnak, általában alaptalanul, súlyosabb esetben üvöltöznek és fenyegetőznek is, hogyha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelték. Márpedig érdekes módon soha semmi sem úgy alakul, ahogy elképzelték; ez a tipikus „neki soha, semmi sem jó’’ esete. Ez persze egyfelől kiábrándító, másfelől viszont, hogyha személyeskedés is vegyül bele, nagyon megalázó tud lenni. 

Ilyen esetben – mivel a másik ember viselkedését gyökeresen megváltoztatni nem tudod – érdemes tudatosan arra összpontosítanod, hogy ne idegesítsd fel magad ezekben a szituációkban. Hogyha azt veszed észre a másikon, hogy már megint el kezdte a szokásos „DE” játszmáját, akkor számolj el tízig. Oké, százig. Nem könnyű, de csakis magaddal foglalkozz, azzal, hogy ne gyere ki a béketűrésedből. Ugyanis hogyha belemész a parázsvitába, azzal csak neki teszel jót, hiszen lételeme a nézeteltérés, alig várja, hogy egy felbőszült vita elstartoljon. Tehát próbálj gondolatban egy lépést hátra lépni és szakadj el az adott szituációtól: használj a tűz ellen vizet. Meglátod, ha higgadt maradsz, azt a másik fél nem fogja tudni mire vélni és még az is lehet, hogy előbb-utóbb leszokik arról, hogy veled kekeckedjen, hiszen furcsa lesz neki a kiegyensúlyozottságod.

3. Túl sok dráma

Ahogy Barney Stinson kiválóan megfogalmazta az Így jártam Anyátokkal című sorozatban: az ordításlánc (vagy az ordításkör) az élet része. Aki nem látta volna ezt az epizódot: a főnök leordítja a srác fejét, aki hazamegy és kiabál a barátnőjével, aki történetesen óvónő, így a mérgét az egyik gyereken tölti ki, az a gyerek pedig végül összeveszik az apjával, aki éppenséggel a főnök és a kör szépen bezárul!

Sajnos a hétköznapokban ez efféle szituációk legtöbbször nem viccesek, mint a sorozatokban. A mindennapos, esetenként teljességgel felesleges dráma, vita és hangos szó egyértelműen rontja a munkahelyi morált, akár meg is betegítheti a dolgozókat. Egy ilyen helyen csak a legnagyobb stressztűrő képességgel rendelkező egyének bírják ki, a legtöbben viszont fejvesztve iszkolnak el, hogyha tehetik. A legnagyobb probléma akkor van, mikor a stresszes, idegőrlő helyzetek szülőatyja a főnök. Ilyenkor sajnos nincs mit tenni, és legtöbbször életbe lép a „Megszoksz vagy megszöksz” túlélési stratégia.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást