A kisebb-nagyobb munkahelyi konfliktusok sajnos akár mindennaposak is lehetnek, hiszen gondoljunk csak bele, a legtöbb időnket az életünk nagy részében épp a kollégáinkkal töltjük! Így bizony bőven akadhat kiélezett szituáció, amit sokszor nem könnyű kezelni – ebben nyújtanak segítséget a következő tippjeink.
Túl sok beszéd, túl kevés beszéd
Mikor olyan emberek kerülnek egymás mellé, akiknek más a munkahelyi csevegés iránti igénye, a súrlódások borítékolhatóak. Ráadásul mindkét véglettel lehetnek problémák: ha túl szegényes a kommunikáció, az éppúgy probléma, mintha túl intenzív. Kellemetlen lehet, hogyha egy „Milyen szép időnk van!” felkiáltást síri csend követ, mert a kollégák arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy „Ühüm”-öt kipréseljenek magukból. Szintén zavaró, amikor egy Csacsogó Csilla vagy Csaba mellett kell ülnöd napi minimum 8 órát, aki az életének ÖSSZES apró rezdüléséről tudósít neked, Te pedig emiatt nehézkesen haladsz a munkával.
Hiába törekszel az egészséges „szeretek beszélgetni, de azért azt is szeretem, hogyha a munka is megy’’ egyensúlyra, a másik felet a legritkább esetben tudod átterelni erre a gondolkodásmódra. Ilyenkor jöhet a felmentő hadsereg: a fülhallgató és a kedvenc zenéd. Őket bevetheted akkor is, hogyha az irodában mindenki némasági fogadalmat tett és még a légy zümmögését is lehet hallani, valamint akkor is, hogyha úgy éreznéd, hogy munkatársad véget nem érő fecsegése átlépett már mindent határt – hiszen nem biztos, hogy számodra fontos információ, hogy ezelőtt 25 évvel a sógorának az unokatestvére mit ebédelt azon a bizonyos esős délutánon… A fülhallgató egyébként egy modern „ne zavarjanak” táblának felel meg, így a kollégáid nagy valószínűséggel venni fogják a lapot, ha előveszed. Rosszabb esetben viszont 2 másodpercenként megkocogtatják a vállad – de ne aggódj, erre is van megoldás! Ilyenkor próbáld meg elmagyarázni az adott kollégádnak, hogy szükséged van a zenére ahhoz, hogy el tudj merülni a munkádban – ez persze kegyes hazugság, de szerencsére célravezető, és közben nem fogsz senkit megbántani.
Hiába törekszel az egészséges „szeretek beszélgetni, de azért azt is szeretem, hogyha a munka is megy’’ egyensúlyra, a másik felet a legritkább esetben tudod átterelni erre a gondolkodásmódra. Ilyenkor jöhet a felmentő hadsereg: a fülhallgató és a kedvenc zenéd. Őket bevetheted akkor is, hogyha az irodában mindenki némasági fogadalmat tett és még a légy zümmögését is lehet hallani, valamint akkor is, hogyha úgy éreznéd, hogy munkatársad véget nem érő fecsegése átlépett már mindent határt – hiszen nem biztos, hogy számodra fontos információ, hogy ezelőtt 25 évvel a sógorának az unokatestvére mit ebédelt azon a bizonyos esős délutánon… A fülhallgató egyébként egy modern „ne zavarjanak” táblának felel meg, így a kollégáid nagy valószínűséggel venni fogják a lapot, ha előveszed. Rosszabb esetben viszont 2 másodpercenként megkocogtatják a vállad – de ne aggódj, erre is van megoldás! Ilyenkor próbáld meg elmagyarázni az adott kollégádnak, hogy szükséged van a zenére ahhoz, hogy el tudj merülni a munkádban – ez persze kegyes hazugság, de szerencsére célravezető, és közben nem fogsz senkit megbántani.