Ez történt velem a diagnózis után
A 26. hétben, amikor nálam végezték ezt a vizsgálatot, már tudtam, hogy a 30. héttől be kell feküdnöm a kórházba. Ennek nem a cukorbetegség volt az oka, hanem az első várandósságom és az akkori császármetszésem következtében kialakult komplikált helyzet. A méhlepény ugyanis elzárta a kisbabám elől a kivezető utat, mivel rossz helyen tapadt, az előző császárhegemen. Nem volt hát kérdés, hogy az utolsó időszakot szoros megfigyelés alatt kell eltöltenem. Az ezzel kapcsolatos kétségbeesésemet csak fokozta a cukorbetegség árnyéka. A diabetológus nagyon komoly diétát írt elő számomra, amit szinte képtelen voltam tartani. A vércukor értékeim inkább alacsonyak voltak, néha ingadozók, de semmiképp sem normálisak.
A kórházban majd segítenek, gondoltam. Elérkezett a 30. terhességi hét, amikor már kora reggel a kórházban kellett lennem. Féltem, de közben valamilyen érdekes, jóleső izgalom is volt bennem. Úgy értékeltem mindent, mint a futó, aki célegyenesbe érkezett. Úgy döntöttem, hogy mindent pozitívan fogok nézni innentől, betartom, amit az orvosok mondanak, és a végén egy egészséges kisbabával térünk majd haza.
Még nem tudtam, mi vár rám…
A kórházi kosztról tudjuk, hogy amúgy sem valami finom, de a szénhidrátcsökkentett verzió egyenesen ehetetlen volt. Sokszor teljesen megrökönyödtem, hogy a napi 200 g szénhidrátomhoz belőtt étrendben miket kaptam; rengeteg krumplit és tésztát is. Emiatt legtöbbször anyukám és a férjem hozott be nekem olyan ételt, ami sok fehérjét, rostokban gazdag, teljes kiőrlésű gabonából készült dolgokat tartalmazott. A szénhidrát azonban így nagyon kevésnek bizonyult, a cukrom össze-vissza ingadozott. A vége az lett, hogy inzulinos lettem. Naponta négyszer kellett beadnom magamnak az inzulint, ami innentől kezdve mindent meghatározott. Olvass még a témában
Sokszor olyan éhes voltam, hogy a falat kapartam kínomban, de nem ehettem, mert a cukrom gyorsan felment volna. Így maradt a cukorstop keksz és a kefir, amikor lehetett.
Ám inzulint sem adtak csak úgy, érte kellett menni a diab osztályra. Az én esetemben viszont ez nem volt olyan egyszerű, mivel feküdnöm kellett a rossz helyen lévő méhlepény miatt. Talán kétszer vettem rá magam, hogy átmenjek, az egész olyan volt, mint valami őrült küldetés. Amikor az orvosom megtudta, hogy átküldenek a saját lábamon, természetesen kiakadt és rászólt a nővérekre, hogy nem mehetek sehova. Ettől kezdve jobb volt – már, ami az inzulint illeti.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
