Egyenlőség, de mindenáron
Sokan egyértelműen arra törekszenek, hogy mindenki mindenből ugyanannyit kapjon, ugyanannyit adjon, s ez sokak számára valóban nagyon szimpatikus, azonban az átlagember ezt az alapelvet kifordította, a feminizmus lényegét eltorzította.
De tényleg olyan nagy probléma, ha nem mondunk le teljesen az évszázadokon át jól bevált, mára modernizált szerepekről? Tényleg akkora gond, ha a férfiakra rábízzuk a polcok felrakását, a szekrények összerakását, amíg mi ebédet főzünk?
Ez nem azt jelenti, hogy mi képtelenek lennénk összerakni egy bútort, vagy felfúrni a falra egy polcot, csak azt, hogy egy férfi nagy eséllyel előbb és szebb végeredménnyel végez, miközben mi garantáltan finomabb ebédet rittyentünk össze, mint ő, akinek a legnagyobb tudománya egy rántotta volt.
Egy a lényeg: te, otthon és a kedvesed ugyancsak elégedett legyen a fennálló helyzettel. Ha te nem érzed rosszul magadat azért, mert minden házi munkát a kezedben tartasz, akkor ne akarj ezen változtatni.
Amennyiben azt tapasztalod, túl sok a rád háruló feladat, akkor arról természetesen beszélned kell a kedveseddel, de nem azért, mert a szomszéd csaj is szankciókat vezetett be, hanem mert problémád van a saját időbeosztásoddal.
Egy mai, modern férfi egyébként is felkészült az új felállásokra, tisztában van vele, hogy immáron a nők is dolgoznak, a legtöbben ennélfogva egyáltalán nem várják el a teljes körbeugrálást és azt a hamisítatlan tiszteletet, ami nagyapáinkkal szemben még természetes volt.
