A ló túloldala
Miközben hálásak vagyunk elődeinknek, sokan fogjuk a fejünket, amikor munka után hazaérünk, megpróbáljuk fáradtságunkat félretenni, majd nekilátunk a szokásos napi rutinnak. Készül a vacsora, közben másnapra a tízórai.
Ellenőrizzük a gyerekek házi feladatát, beindítjuk a mosógépet, kicsit mérgelődünk, amiért már megint kupleráj van, de inkább a legkisebbel foglalkozunk, hiszen rá alig jutott időnk. Kellett nekünk a nyolc óra munka? Bizony kellett, de éppen ezért hiba lenne a társadalmat, vagy főként a férfiakat hibáztatni a kialakult helyzetért.
A nagy egyenrangúságnak ezen a szinten meglett a negatív eredménye, mégpedig extramunka formájában. Az eddig is a nőkre háruló feladatok megmaradtak, csupán kaptunk mellé egy nem kevésbé fárasztó, rengeteg időt elvevő szakmát.
Sajnos manapság, az aktuális keresetek és életkörülmények mellett nem igazán beszélhetünk a változtatásról. Nem segít a helyzeten az sem, hogy már gyakran arra a kismamára is lustaként tekintenek, aki három évet otthon marad a picivel, nemkülönben súgnak össze annak a háta mögött, aki nem dolgozik, hanem „háztartásbeli”.
