Tenki Réka: A nők között van egy szavak nélküli kommunikáció

Mindig nagyon kritikus magával szemben, a munkát pedig ugyanolyan komolyan veszi, akár vígjátékról, akár drámáról van szó. Orosz Dénes romkomja, a Seveled sajtóvetítése után Tenki Rékával beszélgettünk, még éppen az előtt, hogy megérkezett volna a kisfia.

A neved hallatán még mindig biztosan sokaknak az Oscarra is jelölt Testről és lélekről jut eszükbe. Egy laikus számára az volt a „komoly”, a „nehéz” film, ez pedig egy könnyed vígjáték. Színészként is van ilyen különbség? Könnyedebb egy vígjáték forgatása?

T.R.: Én azt gondolom, hogy a munka az munka, és mindegy, hogy a filmnek vagy színdarabnak mi a témája, a színésznek az a dolga, hogy egyformán komolyan vegye a szerepét. Meg kell találni, mi az, ami a karakterhez hozzátesz, mi van a mondatok, a cselekedetek mögött, meg kell őt érteni és értetni. Ebben pedig mindig munka van, ezen mindig dolgozni kell.

A Seveledben ez elég jól működik, vígjáték, de azét sokszor felvillan, hogy itt egy-egy szereplő története mögött sokkal több is van.

T.R.: Szerintem nagyon jót tesz egy filmnek, ha minden szereplőnek van valami motivációja, van benne valami, amivel azonosulni tudunk, ami miatt szurkolni tudunk neki. Én például nagyon szeretem az Igazából szerelmet, pont emiatt, és szerintem a Seveled is egy ilyen film, minden karakterben van valami, ami szerethetővé teszi őket, lehet izgulni értük.

Van a filmben egy jelenet, amiben a főszereplő Gergő (Mészáros Béla) bemutat a kórházi ágyon fekvő anyukájának (Básti Juli), mint a terhes barátnőjét. Nyilván ez lesz a bonyodalom és a hazugságspirál alapja, az egész nagyon viccesen van kitalálva, de amikor a végén még Básti Juli utánad szól, hogy vigyázz a fiára, te pedig állsz még egy pillanatot az ajtóban, az engem nagyon szíven ütött. Talán csak két anya értheti igazán, hogy milyen súlya van ennek a mondatnak.

T.R.: Vagy két nő. Hiszek benne, hogy a nők között van ez a kimondatlan, szavak nélküli kommunikáció, amit csak ők értenek.