Mindig nagyon kritikus magával szemben, a munkát pedig ugyanolyan komolyan veszi, akár vígjátékról, akár drámáról van szó. Orosz Dénes romkomja, a Seveled sajtóvetítése után Tenki Rékával beszélgettünk, még éppen az előtt, hogy megérkezett volna a kisfia.
A neved hallatán még mindig biztosan sokaknak az Oscarra is jelölt Testről és lélekről jut eszükbe. Egy laikus számára az volt a „komoly”, a „nehéz” film, ez pedig egy könnyed vígjáték. Színészként is van ilyen különbség? Könnyedebb egy vígjáték forgatása?
T.R.: Én azt gondolom, hogy a munka az munka, és mindegy, hogy a filmnek vagy színdarabnak mi a témája, a színésznek az a dolga, hogy egyformán komolyan vegye a szerepét. Meg kell találni, mi az, ami a karakterhez hozzátesz, mi van a mondatok, a cselekedetek mögött, meg kell őt érteni és értetni. Ebben pedig mindig munka van, ezen mindig dolgozni kell.
A Seveledben ez elég jól működik, vígjáték, de azét sokszor felvillan, hogy itt egy-egy szereplő története mögött sokkal több is van.
T.R.: Szerintem nagyon jót tesz egy filmnek, ha minden szereplőnek van valami motivációja, van benne valami, amivel azonosulni tudunk, ami miatt szurkolni tudunk neki. Én például nagyon szeretem az Igazából szerelmet, pont emiatt, és szerintem a Seveled is egy ilyen film, minden karakterben van valami, ami szerethetővé teszi őket, lehet izgulni értük.
Van a filmben egy jelenet, amiben a főszereplő Gergő (Mészáros Béla) bemutat a kórházi ágyon fekvő anyukájának (Básti Juli), mint a terhes barátnőjét. Nyilván ez lesz a bonyodalom és a hazugságspirál alapja, az egész nagyon viccesen van kitalálva, de amikor a végén még Básti Juli utánad szól, hogy vigyázz a fiára, te pedig állsz még egy pillanatot az ajtóban, az engem nagyon szíven ütött. Talán csak két anya értheti igazán, hogy milyen súlya van ennek a mondatnak.
T.R.: Vagy két nő. Hiszek benne, hogy a nők között van ez a kimondatlan, szavak nélküli kommunikáció, amit csak ők értenek.
Egy nő tudja, hogy mire van szüksége egy másik nőnek, és hogyan segítsen neki.
Ha például a nagypapa vigyáz a gyerekre, játszanak, jól érzik magukat, és ez egy csodálatos dolog, de ha a nagymama vigyáz rá, akkor játszanak, jól érzik magukat, és közben azért el is mosogat meg rendet rak – mert érzi, hogy mivel tud segíteni. Nem azt mondom, hogy a férfiak nem tudnak segíteni, csak a nők valahogy ösztönösen megérzik ezt egymás között. Gondolkodtam már rajta, hogy ha fiam lesz, akkor őt hogyan neveljem, mit tanítsak neki, de azt hiszem, az a fontos, hogy olyan embert neveljek belőle, aki egyszer jó társa, segítő társa lesz majd valakinek.
A Seveledben nem csak biodíszletként vannak ott a női karakterek, beleszólnak a sorsuk alakulásába, sokféle női szerep és az ezzel kapcsolatos nehézségek is felvillannak két poén között.
T.R.: Miközben az egész történet teljesen abszurd és őrült és a képtelenségétől lesz vicces, olyan problémák merülnek itt fel, amikkel mindenki találkozott már, akár azonosulni is tud ezekkel a helyzetekkel. Van egy anya, aki nem tudja elengedni a fiát, és közben elfelejt törődni a saját életével, van egy terhes nő, aki nincs felkészülve a baba érkezésére – nagyon sok erős pillanat van azt hiszem, amiket aztán mindig felold egy poén, de azért ott vannak. Emiatt is működik szerintem a film. Én nagyon szeretem. A húgom erre azt mondta, hogy akkor biztosan tényleg jó, mert én nagyon kritikus vagyok magammal.
Mi van akkor, amikor nem vagy elégedett? Hogyan viseled a kudarcot?
T.R.: Nehezen. Ha színház, akkor dolgozom rajta, próbálom javítani, rájönni, hogy mi az, ami miatt nem voltam megelégedve azzal, amit adtam, de persze ha valami nem sikerült, akkor az ott marad. Ha film, akkor az más, ott vége a forgatási napnak, nem lehet újra nekifutni.
Nehéz. De dolgozni kell tovább, csak ezt lehet.
T.R.: Megtanultam elválasztani ezeket. Ha tudom, hogy otthon minden rendben, akkor ha dolgozok, akkor igyekszem fejben csak ott lenni és a munkára figyelni. Ha pedig otthon vagyok, akkor igyekszem teljes valómban otthon lenni. Persze ha az ember forgat vagy egy szerepet próbál, akkor az vele marad, eszébe jut, de mindennek megvan a helye.
A Seveledben a karaktered babát vár, miközben nincs mellette a párja, nincs hol laknia és a munkája sem éppen gyerekbarát. Ha el is választod a munkát és magánéletet, biztosan óhatatlanul is eszedbe jut most, hogy nem mindenki számára olyan a terhesség, mint neked.
T.R.: Elképzelni sem tudom, hogy mennyire nehéz lehet ez. Úgy várni egy gyereket, hogy közben nem tudod megadni neki azt a biztonságot, amit szeretnél. Én tényleg bele sem tudok gondolni, hogy ez milyen hatalmas feladat, ráadásul ezeknek a nőknek a környezete sokszor elintézi az egészet azzal, hogy „ő akarta”. Pedig ez azért egyáltalán nem ilyen egyszerű.
Képek: Kiss Nelly Intercom, Sárosi Zoltán Intercom