T.R.: Szerintem nagyon jót tesz egy filmnek, ha minden szereplőnek van valami motivációja, van benne valami, amivel azonosulni tudunk, ami miatt szurkolni tudunk neki. Én például nagyon szeretem az Igazából szerelmet, pont emiatt, és szerintem a Seveled is egy ilyen film, minden karakterben van valami, ami szerethetővé teszi őket, lehet izgulni értük.
Van a filmben egy jelenet, amiben a főszereplő Gergő (Mészáros Béla) bemutat a kórházi ágyon fekvő anyukájának (Básti Juli), mint a terhes barátnőjét. Nyilván ez lesz a bonyodalom és a hazugságspirál alapja, az egész nagyon viccesen van kitalálva, de amikor a végén még Básti Juli utánad szól, hogy vigyázz a fiára, te pedig állsz még egy pillanatot az ajtóban, az engem nagyon szíven ütött. Talán csak két anya értheti igazán, hogy milyen súlya van ennek a mondatnak.
T.R.: Vagy két nő. Hiszek benne, hogy a nők között van ez a kimondatlan, szavak nélküli kommunikáció, amit csak ők értenek. Olvass még a témában
Egy nő tudja, hogy mire van szüksége egy másik nőnek, és hogyan segítsen neki.
Ha például a nagypapa vigyáz a gyerekre, játszanak, jól érzik magukat, és ez egy csodálatos dolog, de ha a nagymama vigyáz rá, akkor játszanak, jól érzik magukat, és közben azért el is mosogat meg rendet rak – mert érzi, hogy mivel tud segíteni. Nem azt mondom, hogy a férfiak nem tudnak segíteni, csak a nők valahogy ösztönösen megérzik ezt egymás között. Gondolkodtam már rajta, hogy ha fiam lesz, akkor őt hogyan neveljem, mit tanítsak neki, de azt hiszem, az a fontos, hogy olyan embert neveljek belőle, aki egyszer jó társa, segítő társa lesz majd valakinek.
A Seveledben nem csak biodíszletként vannak ott a női karakterek, beleszólnak a sorsuk alakulásába, sokféle női szerep és az ezzel kapcsolatos nehézségek is felvillannak két poén között.
T.R.: Miközben az egész történet teljesen abszurd és őrült és a képtelenségétől lesz vicces, olyan problémák merülnek itt fel, amikkel mindenki találkozott már, akár azonosulni is tud ezekkel a helyzetekkel. Van egy anya, aki nem tudja elengedni a fiát, és közben elfelejt törődni a saját életével, van egy terhes nő, aki nincs felkészülve a baba érkezésére – nagyon sok erős pillanat van azt hiszem, amiket aztán mindig felold egy poén, de azért ott vannak. Emiatt is működik szerintem a film. Én nagyon szeretem. A húgom erre azt mondta, hogy akkor biztosan tényleg jó, mert én nagyon kritikus vagyok magammal.
Mi van akkor, amikor nem vagy elégedett? Hogyan viseled a kudarcot?
