Minden szülő hinni akarja, hogy gyereke más, mint a többi, valami olyat tud, amit közel, s távol senki más. Régen már az is nagy dolognak számított, ha egy gyerek úgy ment iskolába, hogy tudott olvasni. Mára se szeri, se száma azoknak a gyerekeknek, akiket tehetségesnek vélnek. Mivel az állami oktatás csak érintőlegesen foglalkozik a dologgal, nem biztos, hogy az a gyerek érvényesül, aki valóban tehetséges…
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
1/4 Minden gyerek tehetséges, de vajon géniusz is?
Minden gyereknek vannak adottságai, melyek fejlesztésének támogatása a szülő felelőssége. Az a gyerek, akinek folyamatosan a keze ügyében van az első három évben a ceruza és papír, jobban tud majd rajzolni, amelyik gyerekkel sok komolyzenét hallgattatnak, az a gyerek valószínűleg előbb utóbb zenélni akar majd.
Ez még inkább készségnek mondható, mint tehetségnek. Ha a folyamatos érdeklődés és szorgalom is meg van, akkor derül ki idővel, hogy a gyerek valóban kiemelkedő tehetség-e.
A csodagyerekek azok, akik előbb zenélnek, mint beszélnek, öt évesen már festményeket készítenek, vagy épp mire iskolába mennek, már egy idegen nyelvet beszélnek, melyet a külföldi mesék szövegeiből tanulnak meg.
A tehetséges gyerek és csodagyerek között az a különbség, hogy a csodagyerek különösebb erőbefektetés nélkül, csupán érdeklődésével tanul meg valamit profi szinten, mire iskolába megy.
Érdeklődési körét illetően az információt hihetetlen mennyiségben képes befogadni, érteni, beépíteni, nagyon rövid idő alatt.
2/4 A szülők vágyai és a valóság
Többnyire azok a szülők gondolják tehetséges vagy tehetségtelen gyereküket indokolatlanul géniusznak, akik életének fő műve maga a gyerek, akik saját önmegvalósító vágyaikat a gyerekre testálják.
A gyerek sikere részben a szülő érdeme is – ám ezek a gyerekek, ha a szülőben túl nagy a becsvágy, nem fogják tudni megélni átlagosságuk, vagy ,,hétköznapi” tehetségük jó oldalait. Először meg akarnak felelni, azután lázadni akarnak, eközben pedig sérülnek.
Nehéz egy gyerekről biztosan megmondani, hogy mennyire tehetséges – főleg laikusként -, ugyanis komoly fejlődési eltérések vannak időben, melyek később utolérik egymást.
Magyarországon a tehetséggondozás gyerekcipőben jár, ahogy a tehetségek felismerése is. Ennek pedig sok buktatója van. Egyrészt anyagi, hiszen a lelkes szülő mindent megtesz gyerekéért, súlyos pénzekért képezteti – melyek színvonala sokszor siralmas.
Másrészt, vannak becsvágyó pedagógusok, akik saját sikerességüket akarják biztosítani azzal, hogy egy gyerekre a tehetség terhét rakják, és elvárásokat támasztanak irányukban.
Ugyanis akár hisszük, akár nem, a tehetség, vagy annak vélelme nagy teher is lehet egy gyerek számára, nem csak építő. Emiatt mindig alkalmazkodni kell a gyerek teherbíró képességéhez.
