Minden szülő hinni akarja, hogy gyereke más, mint a többi, valami olyat tud, amit közel, s távol senki más. Régen már az is nagy dolognak számított, ha egy gyerek úgy ment iskolába, hogy tudott olvasni. Mára se szeri, se száma azoknak a gyerekeknek, akiket tehetségesnek vélnek. Mivel az állami oktatás csak érintőlegesen foglalkozik a dologgal, nem biztos, hogy az a gyerek érvényesül, aki valóban tehetséges…
2/4 A szülők vágyai és a valóság
Többnyire azok a szülők gondolják tehetséges vagy tehetségtelen gyereküket indokolatlanul géniusznak, akik életének fő műve maga a gyerek, akik saját önmegvalósító vágyaikat a gyerekre testálják.
A gyerek sikere részben a szülő érdeme is – ám ezek a gyerekek, ha a szülőben túl nagy a becsvágy, nem fogják tudni megélni átlagosságuk, vagy ,,hétköznapi” tehetségük jó oldalait. Először meg akarnak felelni, azután lázadni akarnak, eközben pedig sérülnek.
Nehéz egy gyerekről biztosan megmondani, hogy mennyire tehetséges – főleg laikusként -, ugyanis komoly fejlődési eltérések vannak időben, melyek később utolérik egymást.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!