Ezt tegyük, hogy ne legyen válogatós a gyerek

Ezt tegyük, hogy ne legyen válogatós a gyerek

Címlap / Életmód / Család / Ezt tegyük, hogy ne legyen válogatós a gyerek

Szerencsés voltam a gyerekeimmel, mindhárom, válogatás nélkül megevett mindent. Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak néha étvágytalanok, de nem emlékszem egyszer sem olyanra, hogy egy étel tiltólistán lett volna.

Az étel és a gyerek lelke

Minden a szoptatással kezdődik. Evés közben a kisbaba, anyja osztatlan figyelmét élvezi. Ilyenkor az anya nem csak éltető anyatejet ad a gyereknek, hanem éltető szeretetet is.
Ez a két dolog a gyerek gondolataiban összefonódik, emiatt (is) van, hogy ha a gyerek úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet, szeretetet, manipulálni kezd az étellel – hiszen melyik szülő nem figyel oda arra, ha a gyereke nem eszik? Ha a szülő nem változtat, mert nem érzékeli a probléma lényegét, ez az állapot rögzül, és később komoly evészavarhoz vezet.

Az étel és a gyerek teste

A gyerek egy szuper érzékeny lény. Ösztönösen tudja, hogy mi a jó neki, melyik táplálékot kívánja. Gondolunk csak a kismamákra, akik kívánósak – ugyan így működik a gyerek is. A csapda ebben az, hogy valóban ismernünk kell a gyereket, és a felesleges rágcsálást ki kell tudnunk szűrni.
Egy dologra felhívnám a szülők figyelmét: sose egyen a gyerek a tévé előtt, mert folyamatosan túleheti magát, nem fogja érteni az étkezés lényegét, mint családösszetartó szerepet, és nem tanulja meg tisztelni az ételt.

Az étel tisztelete

Ne jutalmazzuk a gyereket étellel. Az étel egy alapvető szeretetforma, a gondoskodás jelképe, így, a gyereknek tudnia kell, hogy nem csak ,,élvezeti cikk”, hanem létszükséglet, amit tiszteletben kell tartani. Azt, hogy van és valaki megteremtette.
Az étkezés előtt és után az ima is arra tanít, hogy becsüljük meg azt, aki az éltető ételhez hozzájuttat minket. Ha mi felnőttek nem is vagyunk túl vallásosak, akkor is érdemes ezt bevezetni, mert jó irányt mutat: tiszteletre, hálára tanít, ami ma hiánycikk.

A feladat

Hihetetlen számomra az, hogy egy gyerek számára feladat legyen az evés, ahogy az is, hogy egy felnőtt számára mindig feladat legyen az, hogy főz. Úgy vélem, ez a két dolog összefügg. Vonjuk be a gyereket a főzés tudományába, akár már két éves korban.
Természetesen meg kell neki tanítani, hogy a konyha nem játszótér, hanem veszélyes is lehet. Ám a főzés – a szabályokat betartva – egy komoly, felnőtt ,,játék”. Azt az ételt, aminek a főzésében részt vesz a gyerek, szívesebben eszi meg, hiszen az, hogy ezt az ételt eszi az egész család, egy nagy sikerélmény.

Saját tapasztalat

Mindig annak a híve voltam – a kezdeti másfél évet kivéve –, hogy akkor és azt evett a gyerek, amit kiválasztott magának az otthon lévő alapanyagokból. Két kikötésem volt: napi egyszeri meleg étel, illetve a cukor használat limitálva volt. Tapasztalataim szerint nem nagyon tértek el étkezési időt tekintve a megszokottól, sőt, rágcsára, extrém mennyiségű édességre sem vágytak étel helyett. Édesség esetén a nyalóka és cukorka tiltott dolog volt a fogaik miatt, és a cukrozott üdítők mennyiségét is szabályoztam.
Gyerekként mindig ott voltam, ott voltunk a nagymamám mellett a konyhában. Komoly feladatokat bízott rám, ránk. Ilyen volt a nudli sodrása, a tepsi kikenése, a bab és rizs válogatása, a sütemény krémjének kevergetése, a terítés.
Amellett, hogy sokat tanultam, és komoly rutint szereztem, ami nagy előny, együtt voltam a felnőttekkel, együtt vállaltuk a felelősséget. Hasznosnak, sikeresnek és szeretettnek éreztem magam… és ez így is volt.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást