Így teázik a magyar – és így a világ más népei

A teát a Holland Kelet-indiai társaság hozta Európába a 17. században, vitorlás hajókon. A legtöbbet az angolok fogyasztották belőle, így a 18. századtól ők uralták a teakereskedelmet. Eleinte nem tudtak mit kezdeni a teával.

Kenyérrel ették a leforrázott tealeveleket, a főzetet pedig, amit ma már megiszunk, kiöntötték. Mintha a hajósok, akik a teát hozták, elfelejtették volna elmondani, hogyan fogyasztják Kínában a teát. Később a kávéházakban lehetett teát is kérni.

A vendéglátók a forrázatot hordókba öntötték, és úgy mérték ki, mint a sört vagy a bort. Aztán a kínai módra létesített teaházak háttérbe szorították a kávéházakat. Londonban több mint 3000 volt.

Európában az angolok után a franciák ismerték meg leghamarabb a teát.

A 17.századi orvosok már gyógyszernek tekintették, amely megszünteti a fej, a gyomor és a bél problémáit, a gyulladásokat, a hurutokat, a rosszulléteket, és a mértéktelenség egyéb kellemetlen következményeit.

Legtöbben fekete teát fogyasztanak, mézzel vagy cukorral, narancs vagy citrom levével és reszelt héjával.