Cikkünkben sok érdekességről szót ejtünk, amelyek a teázási szokásokhoz kapcsolódnak. Mesélünk az ötórai teázásról, vagy arról, hogy az angolok kezdetben a leforrázott teafüvet kenyérrel ették. Jó szórakozást kívánunk az olvasáshoz!
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/6 Anglia
A teát a Holland Kelet-indiai társaság hozta Európába a 17. században, vitorlás hajókon. A legtöbbet az angolok fogyasztották belőle, így a 18. századtól ők uralták a teakereskedelmet. Eleinte nem tudtak mit kezdeni a teával.
Kenyérrel ették a leforrázott tealeveleket, a főzetet pedig, amit ma már megiszunk, kiöntötték. Mintha a hajósok, akik a teát hozták, elfelejtették volna elmondani, hogyan fogyasztják Kínában a teát. Később a kávéházakban lehetett teát is kérni.
A vendéglátók a forrázatot hordókba öntötték, és úgy mérték ki, mint a sört vagy a bort. Aztán a kínai módra létesített teaházak háttérbe szorították a kávéházakat. Londonban több mint 3000 volt.
2/6 Az „ötórai tea”
A japán teaszertartás mintájára alakult ki. Szűk körű, családias összejövetel. 5 és 7 óra közé esik. Minden család másként gyakorolja ezt a szertartást.
Munka után, még vacsora előtt jólesik az embereknek egy kis tea. Családon kívül teaházban és más vendéglátó helyeken, még könyvesboltban is el lehet fogyasztani a délutáni teát.
Az angolok általában erős teát készítenek, amely a sok csersavtól kesernyés lesz. Egy csészényi forró vízhez egy teáskanálnyi tealevelet adnak.
A leforrázott tealeveleket legalább 4 percig áztatják, és cukorral, mézzel, rummal, tejjel, citrommal, dzsemmel ízesítik.
Európában az angolok után a franciák ismerték meg leghamarabb a teát.
A 17.századi orvosok már gyógyszernek tekintették, amely megszünteti a fej, a gyomor és a bél problémáit, a gyulladásokat, a hurutokat, a rosszulléteket, és a mértéktelenség egyéb kellemetlen következményeit.
Legtöbben fekete teát fogyasztanak, mézzel vagy cukorral, narancs vagy citrom levével és reszelt héjával.
