🎥 A legerősebb csillagjegy párosok, akik tökéletes házastársak lesznek
4/6 India
Indiában elképzelhetetlen lenne az élet tea nélkül. Szinte mindenütt lehet teát kapni: utcán, teabódékban, útszéli csárdákban, városok előkelő teaházaiban.
Egyharmad rész tejet és kétharmad rész vizet cukorral felforralnak, és ezzel forrázzák le a szárított fekete tealeveleket.
Öt percig állni hagyják, majd muszlinkendőn átszűrik. A mozgóárusok porrá tört tealveleket használnak, mert ebből könnyebben tudnak teaitalt készíteni.
A teaport muszlinzacskóba kötik, majd eldobható csészébe teszik, és leöntik a felforralt tej-víz-cukor keverékkel.
5/6 Magyarország
A teakészítés módja a 19. század elején jelent meg a magyarországi szakácskönyvekben. Elsősorban az angolos változatát ajánlják, enyhébb formában. Ízesítésre a megszokottak mellett még a savanykás bort is ajánlják. Idézet Horváth Ilona szakácskönyvéből, néhány évvel későbbről:
„Jó teát csak akkor főzhetünk, ha külön edényt tartunk erre a célra. Legjobb egy nikkel, hibátlan zománcú, vagy jénai teafőző kanna, hozzá való fedéllel, és egy másik kanna, amibe forrázunk.
A jó teát nem főzzük, hanem forrázzuk, így sokkal zamatosabb, mint főzve. Egy személyre ½ csapott kávéskanál teát teszünk egy porcelán kannába, és arra öntjük a forró vizet.
A kannát pár percig fedve tartjuk, amíg a víz megsötétedik. A forrázó víznek nem szabad sokáig forrnia, mert lúgos ízt kap.”
Részlet dr. Szerb Antal Diétás szakácskönyvéből: „Aki Oroszországban utazott, minden állomáson láthatta, amint az utasok végtelen sora az állomáson díszelgő óriási szamovár felé tartott.
Kezükben a pohár, amelynek fenekén egy csipetnyi tea, erre rábocsátották a szamovár forró vizét és sietve tértek vissza kocsiszakaszukba. Az orosz ember szájába vesz egy kis cukrot, és ezen keresztül szürcsöli a hihetetlenül forró teát.
Az angol sem bánja, ha úgy, mint az oroszok teájában, egy pár levél úszkál csészéjében. Az ő teájuk azért nemcsak sötétebb és fanyarabb, mint a miénk, mert másfajta levelekből készül, hanem azért, mert jóval tovább hagyják állni, mint az nálunk szokás.”
Felhasznált könyv: Dr. Horváth Iván: Teázóknak való (Mezőgazdasági Kiadó, 1985)
