Nem vagy egyedül azzal, ha leforrázva érzed magad némelyik ízesített tea kipróbálása után, talán az illat még kecsegtető, persze ez is az aromák számlájára írható, de a kellemetlen utóíz teljeséggel agyoncsapja az élményt. Íme néhány ötlet, hogy varázslatos teákat készíthess, amelyek igazi felüdülést jelentenek a testednek és a lelkednek is.
Gazdagítás virágokkal
Akinek már van tapasztalata virágok, vagy szirmok szárításában, tudja, hogy a pompás illat, ami az élő virág sajátja cseppet sem jellemző már a szárítottra. Szárítás közben nem csak külsőleg változnak meg nagymértékben a gyönyörűségeink, hanem elpárolognak az illóolajok is. Ezért, ha igazán finom illatú teát szeretnél, nem elég hogy utólag kevered a szárított virágokat a tealevelekkel, hanem be kell vetni egy trükköt.
Fantasztikus virágokat használhatsz, ezért inkább ne csábulj el, mivel vannak olyan mérgező virágok, amelyeknek még egy csekély mennyiségű virágpora is végzetes lehet elfogyasztva. Tehát vagy nézz utána alaposan vagy maradj biztonságos vizeken. Amiket egészen nyugodtan használhatsz: jázmin, rózsa, lonc, akác, bodza, tündérfa, gardénia, ligetszépe, citrusfélék.
A jázmin (csak a Jasminum officinale!) a klasszikus és az egyik legnépszerűbb teaillatosító virág. A kora hajnalban gyűjtött friss virágokat a tea mellé halmozzák, ami nagyjából 4 óra alatt magába szippantja az illatokat. A virágokat többnyire eltávolítják, de olykor keveset dekorációs elemként belekevernek a teába. Népszerű még a rózsaszirom illetve a rózsabimbó, ezeket erős illatú rózsákról gyűjtjük.
A japán lonc varázslatos illata szerintem vetekszik a jázminéval, és nálunk is könnyeben nevelhető. Kínában van ám igazán hagyománya a virággal történő illatosításnak, hiszen ott az előbbieken túl még a gardénia (Gardenia augusta) lélekemelő illattal megáldott virágait és az illatos tündérfa (Chimonanthus praecox) csengettyűit is bevetik erre a célra. A parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) mézillatú virágaival is tehetsz egy próbát, ezeket este 7 óra körül szedheted, és mielőbb fel kell használnod.
Illatosítás virágokkal a gyakorlatban
Egy olyan edényt készíts elő hozzá, ami lezárható, de valamennyire képes „lélegezni”. Én egy jókora szitát használtam, amit textillel béleltem ki, hogy a túl gyors száradást és az illatanyagok elpárolgását megakadályozzam. De el tudom képzelni, hogy a bambuszból készült párolóbetét is tökéletesen megfelelhet erre a célra.
Beborítottam az alját frissen szedett lonccal, rászórtam a fehér teát, majd még egy réteg lonc következett és textillel lazán leterítettem. A tea egy napig a virágok között relaxált és töltekezett az illatanyagokkal. Ezután a virágok többségét eltávolítottam, de üde színfoltként hagytam benne néhányat. Mindkét részt teljesen megszárítottam, és külön- külön légmentesen rázódó dobozokba tettem. A lonc használható önmagában is teaként.
A tea csodálatosan átvette az illatot, alig vártam, hogy kipróbálhassam, és csak azt mondhatom, hogy varázslatos élmény volt elkortyolni. Felbuzdulva kísérletet tettem egy finom rózsával is.
Szedtem egy hatalmas marék balzsamos illatú rózsát, ezekkel kirakosgattam a kibélelt eszköz alját, rászórtam a teafüvet, és befedtem még egy sor rózsával, letakarva várakoztak egy napig. A teafüvet kikocogtattam a rózsafejek közül, majd megszárítottam. Ez a tea is feldobható némi szirommal.
Azonnali megoldások
Ha egyszerűbb, gyorsabb megoldásra vágysz, mert nem szeretsz napokig pepecselni ilyesmikkel, szinte azonnal is élezheted a pompás zamatokat a teádban. Két kevésbé macerásabb útvonal is rendelkezésedre áll.
Az első, hogy készítesz egy kancsó zöld, fehér vagy esetleg fekete teát, majd ízlés szerint öntesz bele 1- 2 evőkanál virágvizet, (pl.: rózsa- vagy narancsvirágvizet) vagy esetleg a rózsa vagy a lonc hidegvizes kivonatát. Ez utóbbi nagyon egyszerűen áztatással készül, vagyis fogsz egy marék virágot vagy virágszirmot, hideg vizet öntesz rá, majd kb. 1-2 óra múlva már használhatod is, mert addigra elkészül a saját aromavized.
A másik lehetőség, ha az elkészített és langyosra hűtött teádba szórsz egy kis marék nyers virágot, de természetesen csak ehetőt.
Ahogy a profik csinálják
Ahogy ígértem, szólok röviden a tökéletes forrázat elkészítéséről is, ami igazán nem ördöngösség. Csak néhány apróságra kell figyelned, hogy teljességében kiélvezhesd az alkotásodat.
Zöld tea esetében 1 teáskanálnyi teafűre 175 ml vizet önts, 75 °C-ost, ha kínai, 65 °C-ost, amennyiben japán teával van dolgod. 3- 4 alkalommal önthető le, rövid áztató idővel, amelyet félpercenként megnövelünk alkalmanként.
Fehér tea készítésekor 2 teáskanálnyi teára van szükség 175 ml 85 °C-os vízhez. 2 perc után leszűröd és rövidesen kortyolhatod. Még további 2- 3 alkalommal felönthető, félpercenként növelve az áztatás időtartamát.
Fekete tea forrázatához 2 teáskanál tea és 175 ml 100 °C-os víz szükségeltetik. 2 perc múlva készül el. A kínai fajtákat kétszer is leöntheted.
Ha teanövényt egyelőre nem is tudok termelni, de ezen folyamatok mégis egy kicsit közelebb repítettek a kézműves teafeldolgozás élményéhez. Ezentúl egészen biztos, hogy a kedvenc virágaimmal teákat is fogok ízesíteni, hiszen a folyamat egyszerű a végeredmény pedig páratlan.