Ismerős az a pillanat, amikor a boltban állsz a megpakolt kosaraddal, és ahelyett, hogy a szabad gépek felé vennéd az irányt, inkább beállsz negyediknek a sorba?
Hiába kellene sietned és hiába lenne gyorsabb az automata, valamiért mégis a másik utat választod. Ez a döntésed azonban nem a hatékonyságod hiányáról árulkodik, hanem valami egészen másról!
Érzelmi tankolás a hétköznapokban
A pszichológiai kutatások rávilágítottak, hogy az önkiszolgáló kasszák tudatos elkerülése mögött nem annyira a technológiától való félelem áll, mint egy finom, mégis határozott vágy az emberi jelenlétre. Kiderült, hogy amikor a kedvenc kávénk vagy a vacsorához való alapanyagok kifizetésekor a pénztárost választjuk, valójában az érzelmi jóllétünket tápláljuk. Olvass még a témában
Nicholas Epley, a Chicagói Egyetem elismert viselkedéspszichológusa bizonyította, hogy még a teljesen idegen emberekkel való, futólagos érintkezés is drasztikusan javítja a hangulatunkat.
Egy rövid szemkontaktus vagy egy kedves gesztus a sorban állás közben olyan pozitív impulzust ad, amely segít könnyebben venni a nap hátralévő részének akadályait.
Sokan nem is sejtik, hogy ezek a „felszínesnek” tűnő találkozások alkotják társadalmi egyensúlyunk alapját. Az ilyen típusú, nem szoros kapcsolatok – mint amilyen a pénztárossal való interakció – tágítják a látókörünket és friss információkat hoznak az életünkbe.
Amikor egy idegennel vagy egy „ismerős ismeretlennel” szóba elegyedünk, esetleg megdicsérjük a pulton lévő apró dekorációt, egy pillanatra kilépünk a saját buborékunkból. Ez a fajta nyitottság nemcsak tájékozottabbá tesz minket, hanem megerősíti azt az érzést is, hogy egy közösség részei vagyunk, nem pedig elszigetelt egységek egy automatizált rendszerben.
