Ugyan évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy soha többet nem próbálkozom a netes társkeresőkkel, de mivel a való életben sem jártam szerencsével jó ideje, úgy döntöttem, adok a dolognak még egy esélyt.
Amikor egyszer kísérletképpen én magam vetettem fel az oldalon egy férfinél, hogy lenne-e a sugar daddym, nem zárkózott el. Ő negyvenes, szintén jómódú, határozottan megnyerő külsejű férfi volt. Egyből felfedtem, hogy újságíró vagyok és csak kíváncsi voltam, hogyan reagál, de nem háborodott fel. Ő azt mondta, neki a munka az első és emiatt rendkívül elfoglalt, azt a kevéske szabadidejét pedig, ami van, inkább a haverjaival vagy sporttal tölti.
Elmondása szerint elsősorban utaztatni szokta a lányokat, de olyan is volt, hogy fix havi összeget fizetett valakinek heti egy-két együttlétért.
Azt mondta, elege volt abból, hogy minden nő többet akart tőle, mint amennyit ő tudott volna nekik adni az idejéből, illetve érzelmileg, mivel így minden kapcsolata azzal telt, hogy a lány duzzogott, követelőzött, majd végül nem bírta, hogy alig látják egymást és összepakolt. A férfi szerint – mivel anyagilag rendes barátnőit is támogatta – így előre le van tisztázva minden, nincs hiszti és neki ez így sokkal jobb.
Engem mind a négy sugardaddy-jelölt története mélységesen elszomorított – hiszen egyértelmű volt, hogy mindannyian magányosak, és ugyan nem kizárólag miattuk, de pár hét után inkább töröltem magam az oldalról.
Kép forrása: VitalikRadko/depositphotos.com