Miért nem mondunk nemet?
Életünk első időszakában szüleinkkel, közvetlen környezetünkkel kommunikálunk, akik szinte csak olyan dolgot kérnek tőlünk, amire engedetlenség nemet mondani. Emiatt a „nem” szót szinte mindig retorzió kísérte.
Később, az óvodás kortól kezdve, amikor „tágul” a világ, és megismerjük az emberi kapcsolatok súlyát, olyan szituációkban kerülünk, melyekben megtanuljuk nemcsak a „nem” szó használatát, hanem annak helyes(!) használatát.
Egyre táguló közösségben szocializálódni fontos a folyamatos érdekellentét miatt, melynek kapcsán megismerjük a „nem” szót, annak következményeit a különböző súlyú emberi kapcsolatok szintjén. Olvass még a témában
„A fiúk már csak ilyenek…” – fiús anyaként látom, hol rontjuk el a gyerekek nevelését, aminek később mindenki issza a levét
Miért válunk meg nehezen a tárgyainktól? A gyerekkori örökségünk is hatással van rá
Várni a tökéletes pillanatra vagy bízni a sorsban? Hiányzik egy négylábú családtag itthonról
„Azzal kezdte, hogy ne szóljak erről az üzenetről” – Amikor a barátnő férje nyomulni kezd
Kialakulhatnak az olyan félelmek a „nem” szó kapcsán, mint, hogy félünk attól, hogy megbántjuk a másikat, félünk a „nem” által keletkező konfliktustól, a retorziótól, úgy érzzük, hogy nem leszünk szeretetre méltók, vagy egyszerűen csak azt érezzük, nem segítettünk embertársunkon.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
