Miért nem mondunk nemet?
Életünk első időszakában szüleinkkel, közvetlen környezetünkkel kommunikálunk, akik szinte csak olyan dolgot kérnek tőlünk, amire engedetlenség nemet mondani. Emiatt a „nem” szót szinte mindig retorzió kísérte.
Később, az óvodás kortól kezdve, amikor „tágul” a világ, és megismerjük az emberi kapcsolatok súlyát, olyan szituációkban kerülünk, melyekben megtanuljuk nemcsak a „nem” szó használatát, hanem annak helyes(!) használatát.
Egyre táguló közösségben szocializálódni fontos a folyamatos érdekellentét miatt, melynek kapcsán megismerjük a „nem” szót, annak következményeit a különböző súlyú emberi kapcsolatok szintjén. Olvass még a témában
Nyilas jegyű a szerelmed? Nehézségek és magaslatok, amiket megélhetsz vele
Ilyen kiegészítőre van szükséged a tökéletes alváshoz – zodiákusod szerint
Glutén és tejtermékek nélkül élek – és végre nem érzem magam a lemondások foglyának
Mit tanulhatunk újra gyermekeink önbizalmából? – Amikor az erős önérvényesítés védőfaktor
Kialakulhatnak az olyan félelmek a „nem” szó kapcsán, mint, hogy félünk attól, hogy megbántjuk a másikat, félünk a „nem” által keletkező konfliktustól, a retorziótól, úgy érzzük, hogy nem leszünk szeretetre méltók, vagy egyszerűen csak azt érezzük, nem segítettünk embertársunkon.
