Miért nem mondunk nemet?
Életünk első időszakában szüleinkkel, közvetlen környezetünkkel kommunikálunk, akik szinte csak olyan dolgot kérnek tőlünk, amire engedetlenség nemet mondani. Emiatt a „nem” szót szinte mindig retorzió kísérte.
Később, az óvodás kortól kezdve, amikor „tágul” a világ, és megismerjük az emberi kapcsolatok súlyát, olyan szituációkban kerülünk, melyekben megtanuljuk nemcsak a „nem” szó használatát, hanem annak helyes(!) használatát.
Egyre táguló közösségben szocializálódni fontos a folyamatos érdekellentét miatt, melynek kapcsán megismerjük a „nem” szót, annak következményeit a különböző súlyú emberi kapcsolatok szintjén. Olvass még a témában
Nem gondoltam, hogy a szomszédom miatt kell majd „azt a beszélgetést” előbb lefolytatnom a gyerekemmel
„Elkezdte terjeszteni, hogy viszonyom van a takarítóval” – Kollégák, akik alantas eszközöket választottak, hogy előbbre jussanak a ranglétrán
Túlmegy a határon vagy szükséges szabályozás? A diákok megjelenését akarja szabályozni az iskolánk
4 apró jel, ami elárulja: sokkal nagyobb szükségetek van a párterápiára, mint gondolnátok
Kialakulhatnak az olyan félelmek a „nem” szó kapcsán, mint, hogy félünk attól, hogy megbántjuk a másikat, félünk a „nem” által keletkező konfliktustól, a retorziótól, úgy érzzük, hogy nem leszünk szeretetre méltók, vagy egyszerűen csak azt érezzük, nem segítettünk embertársunkon.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
