Mi ennek a következménye?
A Pán Péter szindrómába „szenvedő” emberek sokszor képtelenek a normális, hosszú távú kapcsolat kialakítására, mivel úgy viselkednek, mint a kamaszok. Vagy visszavonulnak és elhatárolódnak az ismerkedéstől, vagy állandóan váltogatják a partnerüket. Nincs igényük családot alapítani, ugyanis teljesen kielégíti őt, az „régi” családja.
Amennyiben mégis közel kerülnek valakihez, annak előbb-utóbb vége szakad, mivel csak kevés, érett gondolkodású felnőtt képes ezt a helyzetet elviselni, nem beszélve arról, hogy nem lehet rávenni a másikat az összeköltözésre.
Ha mégis beadják a derekukat, csakis olyan partner jöhet náluk szóba, aki betölti az anyaszerepet, és a lehető legjobban hasonlít az édesanyjára (bár igaz, mindannyian olyan társat választunk tudat alatt, aki a hasonlít ellenkező nemű szülőnkre). Még ekkor is fontos számukra a gyámolítás, a gyerekként kezelés, valamint az, hogy minden fontos – felnőtt- döntést vegyünk le a vállukról. Olvass még a témában
