Mik azok, amik nem tartoznak az óvónők feladatkörébe?
„Sokszor találkozom olyan kisgyermekkel, akinek a viselkedésén látszik, hogy sokat foglalkoznak vele a szülei. Meglátszik, ha otthon sokat beszélgetnek, játszanak, mesélnek együtt. Az ilyen gyermek hamar magáévá teszi azokat a szokásokat, amelyek alapvető fontosságúak még egy óvodásnál is. Ilyen a köszönés, a tisztelet mások – például a társai – iránt. Természetesen nem az óvónő feladata, hogy megtanítsa ezek fontosságára a gyermeket, viszont az óvodában elmélyítjük ezek ismeretét. Ugyanígy a személyes higiénia, a vécéhasználat megtanítása, vagyis a szobatisztaságra nevelés is a szülők feladata. Az óvónő segíti ebben is a gyermeket, de az óvodában már ebben a tekintetben is az önállóságon van a hangsúly.
„Fontos, hogy az óvoda, az óvónők és a szülők egy egészet alkotnak, a gyermekért vannak mind.”
A legfontosabb tehát a kommunikáció. Sokszor tapasztalom, hogy a szülők megsértődnek, ha felhívjuk a figyelmüket például arra, hogy a gyermek nem köszön, amikor megérkezik a csoportba. Sajnos sokszor maguk a szülők sincsenek tisztában egyes társadalmi és szociális elvárásokkal. Ily módon elég nehéz egy gyermeket felelősségre vonni olyasmiért, amit nem tapasztal a szüleitől, nem tudja, hogy ez miért fontos. Ezért lényeges tehát az együttműködés a szülők és az óvónők között. A gyermekek érdeke az, hogy minden értük történjen, de ők maguk is részesei legyenek ennek, értsék, hogy mi miért van.”
A legfontosabb tehát a kommunikáció, a szülők részéről az óvónő véleményének, tanácsainak meghallgatása, az óvónő részéről pedig a támogató hozzáállás. Ha mindenki részéről megvan ez, akkor nem kérdés, hogy a gyermek boldogan fejlődik majd, és tanul otthon, valamint az oviban is. Olvass még a témában
