Óvónőt kérdeztünk: mi a dolgunk szülőként, és mit várhatunk az óvónőktől?

Óvónőt kérdeztünk: mi a dolgunk szülőként, és mit várhatunk az óvónőktől?

Címlap / Életmód / Család / Óvónőt kérdeztünk: mi a dolgunk szülőként, és mit várhatunk az óvónőktől?

Mit gondolnak a szülők?

„Minden gyerkőcöt a saját szülei ismernek a legjobban, épp ezért elfogultak is. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbb szülő ezt az elfogultságot elvárja az óvónőktől is. Ez azt jelenti, hogy az egy csoportban lévő összes gyerekkel elfogultnak kellene lennünk, hogy mindenki elégedett legyen. Ám mi nem vagyunk a gyermekek szülei, mi óvodai nevelők vagyunk. Ezt kevesen tudják különválasztani, és szülői feladatok teljesítését várják el tőlünk” – mondja Légrádi Gabriella, óvónő.

Gabriella szerint, amikor a gyerekek bekerülnek az oviba, többnyire még nem önállók. Sokan még nem teljesen szobatiszták, vagy ha azok, akkor nem tudják helyesen használni a vécépapírt, vannak, akik nem tudnak egyedül öltözködni, nem tudnak orrot fújni.

„A szülők az óvodától, az óvónőktől várják el, hogy mindezekre  megtanítsák a gyerekeket. Ám az óvónőknek ez nem feladata. Nem várható el, hogy egy 20-25 fős óvodai csoport összes gyermekének megtanítsuk a személyes higiéniát, és minden további olyan dolgot, amikre valójában a szülőknek kéne megtanítani saját gyermekeiket.”

Az óvónő és a szülők feladata
Liderina/istockphoto.com

Mi valójában egy óvónő feladata?

„Természetesen minden óvodai korcsoportban más és más a gyermekek igénye, és az is, hogy mire fogékonyak” – mondja Gabriella. „Az óvónők segítik a gyermekek szocializációját, természetesen mindezt úgy, hogy a családi hátteret is figyelembe veszik. A munka, a játék, a tanulás irányítása is az óvónők feladata. Segítik a kognitív, az anyanyelvi, az irodalmi és a vizuális fejlődést, közelebb hozzák a gyermekekhez a természeti környezetet, a számok világát és a mozgást is. Mindez azt jelenti, hogy az óvodában a gyermek az iskolára készül fel, miközben játszik.

„A játék ugyanis egy óvodás gyermek számára alaptevékenység. Ezen keresztül ismerkedik a külvilággal.”

Az óvónő szeretettel kell, hogy bánjon a gyermekekkel, hogy érezhessék, biztonságban vannak érzelmileg. Fontos, hogy az óvónő ösztönözze a gyermekeket arra, hogy bátrak legyenek, merjék felvállalni magukat minden területen. Az óvónő figyelembe veszi minden egyes gyermek fejlettségi szintjét, a tehetségüket, azt, hogy milyen családi háttérrel rendelkeznek. Az óvónő feladata az is, hogy jó kapcsolatot alakítson ki a szülőkkel. Minden, az óvodában zajló dologról tájékoztatja őket, és ha kell, tanácsot ad, javaslatot tesz a különböző felmerülő problémák megoldására.”

Mik azok, amik nem tartoznak az óvónők feladatkörébe?

„Sokszor találkozom olyan kisgyermekkel, akinek a viselkedésén látszik, hogy sokat foglalkoznak vele a szülei. Meglátszik, ha otthon sokat beszélgetnek, játszanak, mesélnek együtt. Az ilyen gyermek hamar magáévá teszi azokat a szokásokat, amelyek alapvető fontosságúak még egy óvodásnál is. Ilyen a köszönés, a tisztelet mások – például a társai – iránt. Természetesen nem az óvónő feladata, hogy megtanítsa ezek fontosságára a gyermeket, viszont az óvodában elmélyítjük ezek ismeretét. Ugyanígy a személyes higiénia, a vécéhasználat megtanítása, vagyis a szobatisztaságra nevelés is a szülők feladata. Az óvónő segíti ebben is a gyermeket, de az óvodában már ebben a tekintetben is az önállóságon van a hangsúly.

„Fontos, hogy az óvoda, az óvónők és a szülők egy egészet alkotnak, a gyermekért vannak mind.”

A legfontosabb tehát a kommunikáció. Sokszor tapasztalom, hogy a szülők megsértődnek, ha felhívjuk a figyelmüket például arra, hogy a gyermek nem köszön, amikor megérkezik a csoportba. Sajnos sokszor maguk a szülők sincsenek tisztában egyes társadalmi és szociális elvárásokkal. Ily módon elég nehéz egy gyermeket felelősségre vonni olyasmiért, amit nem tapasztal a szüleitől, nem tudja, hogy ez miért fontos. Ezért lényeges tehát az együttműködés a szülők és az óvónők között. A gyermekek érdeke az, hogy minden értük történjen, de ők maguk is részesei legyenek ennek, értsék, hogy mi miért van.”

A legfontosabb tehát a kommunikáció, a szülők részéről az óvónő véleményének, tanácsainak meghallgatása, az óvónő részéről pedig a támogató hozzáállás. Ha mindenki részéről megvan ez, akkor nem kérdés, hogy a gyermek boldogan fejlődik majd, és tanul otthon, valamint az oviban is.

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást