A kegyes hazugság
A gyermeki létben nem egészséges, ha van ilyen. Ha a gyerek azért hazudik, mert minket akar védeni attól, hogy ,,kiakadjunk”, drámázzunk, akkor bennünk, felnőttekben van a hiba, amit illik kijavítani. Ugyanis, ha a gyerek minket akar védeni, nehogy anyu sírjon, bánatos legyen, akkor később, olyan, a gyereket érintő dolgokról sem fog beszámolni, vagy hazudni fog róla, ami az életminőségét, a további boldogulását veszélyeztetheti… tehát, ha a gyerek minket véd, az azt jelenti, hogy gyengének tart minket, olyannak, akit védeni kell. Ez pedig fordítva kellene, hogy legyen, mert a gyereknek fontos a biztonság.
Ostobán fog ez hangzani, de tudomásul kell vennünk, hogy hazugság nélkül nincs emberi kapcsolat. A gyereket becsületességre kell nevelni, ám azt is meg kell neki tanítani, hogy mikor, miről és milyen mértékben hazudhat. Nem a boldogulása miatt, csupán csak azért, hogy ne keveredhessen nagyobb kalamajkába. Ebben is meg kell húzni a határvonalat, hisz naivság azt gondolni, hogy sosem fog hazudni gyerekünk.
