Család / Életmód

Szülő-gyermek konfliktus – A Gordon-módszer a megoldás

Szülő-gyermek konfliktus – A Gordon-módszer a megoldás

Egyre többször halljuk mostanság azt a mondatot, hogy: ki nevel kit? A szülő a gyermeket, vagy a gyermek a szülőt? Ki egy szülő-gyermek vita kapcsán a nyertes? Mert állítólag a sikeres nevelés szempontjából nem mindegy…

Tekintélyelvű nevelés

Az úgynevezett ,,poroszos” nevelés lényege, hogy a szülő osztja a lapot, a gyerek pedig játszik belőle. Tehát, a valamit valamiért elv, vagy még az sem érvényesül, hiszen mindig a szülőnek, nevelőnek, tanárnak, felnőttnek van igaza. 
Ha csak ilyen módszerrel nevelnek egy gyermeket, az tele lesz szorongással, nem fog tudni nemet mondani – hiszen mindenkit kötelező a végletekig tisztelni. Rosszabb esetben ,,elnyomó” viselkedést fog tanúsítani, amikor felnő – hiszen ezt tanulta, úgy véli, ehhez totális joga van, hiszen most ő következik a ,,tisztelet” ranglistán.

Szabadelvű nevelés

Ezzel a nevelési módszerrel egyéniségeket lehet nevelni, ez nem kétséges. Ám ha túlságosan szabadelvűnek neveljük a gyermeket, eljöhet az az idő, hogy úgy gondolja, felelősség nélkül bármit megtehet, és a tisztelet egy elavult viselkedési forma. Az ilyen gyermekekből lehet majd az a felnőtt, akit ,,pofátlannak”, szívtelennek, élvhajhásznak neveznek embertársai. 

Tehát, komoly buktatói vannak ennek a módszernek, ami később a gyereken csattan majd, hiszen, lehet, hogy egyéniség lesz, lehet, hogy élelmes lesz, de nem biztos, hogy ezzel nagy sikereket, karriert, boldogságot, teljességet fog elérni.

Ki a nyertes?

Már a kérdés is rossz. Miért kell mindig nyertesnek lennie? Vagy másként is feltehetem a kérdést: meg lehet-e úgy oldani egy konfliktust, hogy mindkét fél nyertes legyen? A konfliktusról folyamatosan úgy gondoljuk, hogy negatív történés – holott nem az. 

Egy lehetőség a másik megismerésére, tehát, ha így állunk hozzá, és nem úgy, hogy le akarjuk gyűrni a másikat, a konfliktus egy olyan szituáció, mely mindenféle képen pozitív, hiszen előrébb visz. Ehhez ,,csak” túl kell lépni árnyékunkon, és levetkőzni berögződött rossz szokásunkat: győzni, meggyőzni bármi áron.

A Gordon-módszer lényege

A Gordon-módszer alapja az elfogadás, illetve a ,,nem elfogadás” helyes kommunikációja. A vesztes nélküli konfliktus megoldásának feltétele, hogy tudjuk azt, mit érzünk, mi az, amit a gyerekben nem tudunk elfogadni, és ezt helyesen közvetítsük felé.

A konfliktus mindig feszültséggel jár, ám a szülő hajlamos arra, hogy rendre intse, ,,nevelje” a gyereket amikor a gyerek a problémáról beszél. Ezzel pedig akadályozza a kommunikációt. Ezt nevezik ,,közléssorompónak”.

A közléssorompók fajtái

Ilyen az élcelődés, degradálás – mondjad, okostojás – vagy a bagatellizálás – más is van ezzel így. Ilyen lehet az értelmezés, amikor okoskodva, szinte a gyerek fejébe látva elemezzük a dolgot. Az sem szerencsés, ha rendreutasítjuk a gyereket, hogy hagyja már abba nyafogást, ahogy az sem jó, ha kioktatjuk a gyereket. 

Az pedig végképp rossz útra viszi, ha feleslegesen dicsérjük. Ezek a reflexből adott mondatok természetesen máskor, más esetben akár helyénvalók is lehetnek, de abban az esetben, ha a gyerek adott problémát szeretne velünk közölni, kommunikációs gátként működnek.

Mi tehát a megoldás?

Az, ha nyitottan, elfogadóan, érdeklődve fordulunk adott kommunikáción belül a gyerek felé. A gyerekeknek igenis jár az osztatlan figyelem, az érdeklődés, az, hogy elénk tárhassa saját megoldásait, még akkor is, ha tudjuk, hogy ,,butaság”. 

Az elfogadás nem csak szavakban, hanem testbeszédünkben is kell, hogy tükröződjön. Az is fontos, hogy nem mindig kell közbeavatkozni, amikor a gyerek hibázni készül – ugyanis csak akkor fog tanulni, ha hibázik. Egyszer ezt hallottam valahol: inkább most essen térdre százszor, és tanuljon meg felállni, mint felnőtt korában egyszer essen, de akkor nagyot.

Hihetetlen, de a gyereket nem kell mindig terelni, nevelni, nem kell megoldani helyette minden problémát, nem kell folyamatosan ellenállni a gyerek akaratának, hiszen így egyrészt nem fog tanulni – csak idomítjuk -, másrészt, amikor nagyobb lesz, nem fogja tudni közölni velünk problémáját, mert nem tanulta meg, hogyan kell, ez pedig duplán okoz szorongást. 
A lényeg, hogy egy gyereknek, mire felnő, meg kell tanulnia kezelni a konfliktust, hogy biztosan álljon a lábán, és ne legyen szorongó, stresszes felnőtt.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást