Néhány évtizeddel ezelőtt az édesanyákat szülés után a család nő tagjai segítették, támogatták, ami sokkal közvetlenebb és biztonságosabb körülményeket jelentett a szoptató kismamák számára, mint amit manapság a kórházak legtöbbször kínálnak. Napjainkban gyakori gond az is, hogy a szoptatást negatív irányba befolyásolja a választás lehetősége. A tápszerre már nem az életben maradás egy lehetséges eszközeként tekintenek, hanem egyre többször kifejezetten keresett opció a szoptatás kiváltására. Erről a lényeges változásról beszélgettünk Németh Zsófia klinikai szakpszichológussal.
Az elmaradottabb országokban a tápszerek elterjedése ráadásul komolyabb arányban kifejti a negatív hatásait, mint a fejlettebb országokban. Mivel sok helyen nincs megfelelően tisztított ivóvíz a tápszerek elkészítéséhez, növekszik a csecsemőkori fertőzések, halálozások aránya. Az anyatej gyakorlatilag ingyen van, a tápszerért fizetni kell: ez sok esetben megoldhatatlan nehézséget tesz az anyák, családok vállára.
A valaha szoptatott gyermekek száma aránylag magas, szinte mindenhol 90% fölötti, ez tehát azt jelenti, hogy az anyák túlnyomó többsége legalább néhány napig, hétig képes volt/akarta anyatejjel táplálni a gyermekét. Innentől azonban a Föld minden országában jelentős csökkenés figyelhető meg, leszámítva az elszeparált vidékeket és a zártabb közösségeket, ahol továbbra is általánosan jellemző a szoptatás. Néhány példa a hat hónapos korig kizárólag szoptatással táplált gyermekek arányára: Magyarországon 37%, Nepálban 59%, Ausztriában 9%, Kanadában 14%, Amerikai Egyesült Államokban 4%, Svédországban 12%, Svájcban 14%, Japánban 21%, Ausztráliában 19% (az adatok a 2001 és 2009 között készített WHO felmérések eredményei).
Az igény szerinti táplálás a megoldás?
Az igény szerinti táplálás lényege, hogy az édesanya nem egy előre eltervezett rutin mentén, bizonyos időközönként szoptatja meg a gyermekét, hanem akkor, mikor a gyermek jelzi, hogy anyatejre van szüksége.
„Amennyiben a baba igény szerint szophat, és a hozzátáplálást is az igényei mentén kezdi meg az édesanyja valamikor 6 hónapos kora után, akkor igény szerint szopizó, a maga ütemében leválasztódó totyogóvá, esetleg kisgyermekké válik. Azt tapasztalom, hogy talán nagy átlagban ez kb. 2-3 éves kor között történik meg párhuzamosan a személyiségfejlődés önállósodással jellemezhető szakaszával. Nyilván vannak korábban, illetve később leválasztódó gyermekek is, hiszen egyedi sorsokról, családi mintázatokról van szó. Amíg a szoptatás a gyermek és az anya közös igénye, addig egy természetes magánügyről beszélünk.
Az anyának addig van teje, amíg szoptat, hogy ezt meddig teszi, az rengeteg tényezőtől függ, pl. szüléstörténet, saját szoptatástörténet, védőnőtől kapott tájékoztatás, informálódás, gyermekorvos szemléletet, környezet által biztosított támogatás, párkapcsolat, szoptatás közben keletkező érzések és így tovább. A szoptatás során azonban – akár a kezdetekben, akár a későbbiekben – előfordulhatnak nehézségek, amik segítséget igényelnek. Van segítség! Amennyiben a közvetlen közeledben nincs senki, akire számíthatnál, akkor jó, ha tudod, hogy Magyarország minden régiójában elérhetők szoptatási tanácsadók, a lll.hu oldalon pedig minden édesanya szakmailag hiteles, közérthető és naprakész információkhoz juthat” – tanácsolja a szakértő.
A cikk a JátékNet támogatásával készült.