Zsuzsa állt a járda közepén – leforrázottan, szíve vadul zakatolt, fejében újra és újra visszhangzott: „bazári majom, bazári majom, bazári majom, bazári majom”.
Könnyein át nézte a tükörképét, s nem látott mást, mint egy agyonsminkelt, agyonbarnított, vörös műkörmeivel fogni is alig tudó, miniszoknyás, szikkadt 65 éves nőt, aki harcol az idővel – miközben szánalmasan nevetségessé teszi magát. Már nem sajnálta Erzsikét – szeretett volna ő is olyan lenni, mint ő….
