25 évesen aztán megtaláltam a Nőt, aki úgy szerette a szexet, mint előtte senki más, sőt vágyakozásának mértéke az enyémet is túlszárnyalta. Teljesen odavoltunk egymásért, a lakás minden részében csináltuk, egész nap, és így utólag azt sem tudom, hogy volt nekem erre energiám? Ma már a felére, harmadára sem lennék képes (vagy már nincs is rá igényem), pedig „csak” 37 éves vagyok. Egyszerűen kellett nekem egy ilyen nő, aki megmutatta a non plus ultrát, ami miatt végül rájöttem, hogy a szex egyáltalán nem minden, talán nem is a legfontosabb egy kapcsolatban, és igenis túlzásba lehet vinni. Azt hiszem, akkor került igazán helyre a saját szexualitásom.
Fél év együttélés, és számtalan aktus után úgy éreztem, teljesen kimerültem, és nagyon vágytam egy kis pihenésre. Ha csak a szexre gondoltam, a rosszullét kerülgetett, nem csoda, hogy fél év után többször is csődöt mondtam az ágyban, amit a kedvesem nem igazán értett, sőt fel volt háborodva. Egyszerűen kiégtem, ami marhára ijesztő volt akkoriban. Kellett egy év, hogy nagyjából helyreálljon a libidóm, de soha nem tért vissza az az őrült vágy, ami ennek a kapcsolatnak az elején jellemzett. Ami egyáltalán nem baj, sőt!
Nagyon sokat köszönhetek ennek a hölgynek, örök hálám neki, mert tükröt mutatott nekem, elhozta azt, amire vágytam, és végül így rájöhettem, hogy jóból is megárt a sok. Ezért kívánom minden férfitársamnak, hogy lehetőleg még a húszas éveiben megtapasztaljon egy ilyen kapcsolatot, különben örökre a szexet kergető, a mennyiséggel és a minőséggel sosem elégedett felnőtt férfi válhat belőle. Olvass még a témában
Jó, ha a nő is tud beszélni a vágyairól
Érettebb, kétgyermekes férfiként teljesen máshogy állok az erotikához, mint az „őrült” időszakban. Valóban kell egy jól működő kapcsolathoz, hogy az igények nagyjából megegyezzenek. Ha a pasi minden nap szeretné, a nő viszont csak kéthetente egyszer (vagy fordítva), akkor ezt a problémát nagyon nehéz lesz áthidalni.
