Addigra már illik tudni valakinek magáról, hogy nagyjából mire képes, mennyire intelligens, mit akar az élettől, és az sem árt, ha a saját gyengeségeivel, lelki problémáival, megoldandó életfeladataival legalább részben tisztában van. Ez ahhoz szükséges, hogy a párkeresésben, a munkakeresésben, a gyereknevelésben, úgy magában az egész életben ne érjenek minket hatalmas csalódások.
Szerencsétlen dolognak tartom például, ha egy nem túl fényes elmével megáldott, viszont magabiztos és önérzetes ember egy nála jóval okosabb párt talál. Nem lesz meg a balansz. Az egyik félnek komoly kompromisszumokat kell majd kötnie, amire nem biztos, hogy hosszú távon képes lesz, vagy átesik a másik oldalra, és lelki, vagy fizikai terrorral sakkban tartja a másikat, kvázi bosszút áll a saját rossz választásáért, ahelyett, hogy kiszállna az egészből.
A másik ember nem tehet boldoggá, csak te saját magad!
Azoktól a nőktől egyenesen kiráz a hideg, akik a férfira, mint megváltóra tekintenek, ugyanis nincs saját életük, önismeretük, büszkeségük, nincsenek komoly barátaik és hobbijuk (persze férfiakban is van ilyen). Az ilyen nők nem bírnak egyedül lenni, félnek a magánytól, a saját gondolataiktól, csak akkor érzik magukat teljesnek, ha megjelenik a nagy Ő az életükben. Ez az érzés azonban egy idő után elmúlik bennük, mert senki sem mentheti meg a másikat, töltheti ki a benne lévő űrt. Olvass még a témában
Így viselkedsz, mikor fülig szerelmes vagy – csillagjegyed szerint
Újholdkor flörtölünk, teliholdkor beteljesedünk. A holdfázisok és a szexuális élet
7 férfi elárulta, mi volt az eddigi legjobb karácsonyi ajándéka
„A férjemnek 50 évesen is a húszéves lányok tetszenek” Mi ez a különbség a nemek között?
A teljességet, az igényt arra, hogy megismerjük önmagunkat, ezt az élethosszig tartó utazást mindenkinek magának kell megtennie. Más nem tehet engem boldoggá, sem teljessé. Olyan nőre vágytam, aki képes egyedül létezni, és boldog lenni. A feleségem ilyen, együtt járjuk az utunkat, melyben néha kicsit ő, néha kicsit én térek el az iránytól, mert a saját életfeladataink ezt kívánják, ugyanakkor mindig visszatérünk a közös ösvényre, hogy támaszai, inspirálói legyünk egymásnak, és a gyermekeinket boldogságban, szeretetben tudjuk felnevelni.
