A gyerekek tükrök a felnőttek számára. Úgy viselkednek, ahogy tőlünk látják. Épp ezért hatalmas a felelősségünk abban, miként hozzuk ki a legjobbat a gyerkőcünkből az élet minden területén. A felelős állattartás – véleményem szerint – sajnos még mindig gyerekcipőben jár hazánkban.
Szerintetek szükség lenne arra, hogy a felelős állattartást az óvodákban, iskolákban közelebb hozzák a gyerekekhez? Milyen lehetőségeket láttok erre?
Ez lenne talán a legfontosabb, amit állatvédelmi szempontból a felelős állattartásért tenni lehet. A felnőtteket már sajnos nehéz megváltoztatni, ellenben a gyerekek olyanná válnak, amilyenné neveljük őket. Bennük nem alakultak ki még rossz beidegződések, nagyon jó alapok, könnyű őket a helyes mederbe terelni. Már óvodában és az iskolák alsó tagozatában el kellene kezdeni valamilyen formában a gyerekek nevelését a helyes, felelős állattartás kapcsán.
Lehetne ez gyakorlati foglalkozás, akár kutyaiskolák, menhelyek bevonásával. A lehetőségek tárháza nem kicsi, csak úgy érezzük, nincs ezen elegendő hangsúly. A mára kialakult állapotok, amelyek az állattartással kapcsolatban igen szembetűnően jelen vannak, megelőzhetők lennének, de hosszú még az út.
Miben látjátok a legnagyobb problémát a téma kapcsán?
Lehet nagyon furcsa lesz ezt így hallani, de a legnagyobb gátat a szülők jelentik. Háromféle gyerkőccel szoktunk találkozni: az első, aki nem fél a kutyáktól, a második, aki fél a kutyáktól, és bizony van olyan is, a harmadik típus, aki akkor ott, velünk éli át az első kontaktját egy kutyussal, akkor simogat életében először kutyust.
A három csoportból kettő esetében sajnos sok esetben a szülői hiányosságok a legmeghatározóbbak. Amikor azt látjuk egy gyerkőc kommunikációjából, hogy fél a kutyáktól, akkor az esetek többségében kiderül, hogy soha semmilyen konfliktus, trauma nem érte a gyereket, csak otthon azt hallja, hogy ez veszélyes. Ami pedig veszélyes, attól félni kell.
Mennyivel célravezetőbb lenne megtanítani a gyerekeknek, hogy hogyan közelítsenek egy kutyushoz, hogyan játszanak vele, mikor ne piszkálják, mikor milyen jeleket mutatnak, és mit miért csinálnak az állatok.
Mindig arra kérjük a szülőket, hogy tudatosítsák a gyerkőcökben, hogy mitől lehet veszélyes egy szituáció, és tanítsák meg nekik, hogy hogyan lehet azt úgy elkerülni, hogy ne történjen probléma. A legnagyobb gond, hogy ezek a nevelési hiányosságok nem rossz szándékból, lustaságból, nemtörődömségből történnek, hanem bizony ezek a szülők sem kapták meg azt a tudást, amit mi igyekszünk pótolni a gyerekeiknél.