Szokták mondani, hogy majd az idő begyógyítja a sebeket, és legyünk türelmesek. Ilyenkor persze minden jellemző ránk, csak a türelem nem.
Hisz hogyan is lehetnénk türelmesek, ha életünk szerelme most adta ki az utunkat, vagy egy nagy reményekkel teli kapcsolat végül zátonyra futott? Ebben az esetben nincs jó tanács, nincs segítség, nincs semmi, ami megszüntetné azt a fájdalmat, ami a lelkünket uralja. Legszívesebben összeszednénk a cuccunkat, és elmennénk jó messzire, hogy még véletlenül se kelljen az emlékekkel találkoznunk. Mi lenne, ha tényleg ezt tennénk? Elutaznánk, hogy képesek legyünk túltenni magunkat a veszteségen, és átlépni végre a felejtés küszöbét.
Ha minden lehetőségünk adott, akkor nincs más teendő, vágjunk bele! Az ajtó nyitva áll, az pedig, hogy belépünk-e rajta, csakis tőlünk függ. Több szempontból is eredményes lehet egy ilyen utazás, hiszen jótékony hatással van a gyászidőszakra, amin a filmekben a csajok olyan könnyen túllendülnek. Nos, a valóságban nem ilyen egyszerű, de legalább kiszakadunk az emlékekből, a mindennapokból, megismerhetünk új embereket, és belemerülhetünk egy más kultúrába, ami szépen elvonja a figyelmünket. Olvass még a témában
„Azt reméltem, hogy ez a szerelem megváltoztatja majd az életem” – romantikusnak tűnő, de valójában toxikus elvárások a párkapcsolatban
„Nem voltak közös célok, mégsem mertem elengedni” – hogyan szabadultál ki egy szürke kapcsolatból?
„Azt hittem, barátok vagyunk, de így is csak a bugyimba akart kerülni” – Házas férfiak és az ő barátságaik
„Én lettem a második nő” – A nyitott kapcsolatok rejtett nehézségei
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
