5 mindennapos szexista megnyilvánulás, ami mindkét nemnek árt

Írta: ,

Kutatások bizonyítják, hogy az emberek még akkor sem szúrják ki a szexista megszólalásokat és cselekedeteket, ha az orruk előtt történnek. A férfiakra és a nőkre egyaránt lesújtó viselkedésformák sajnos diszkriminációhoz vezetnek. Összeszedtük a leggyakoribbakat, és azt, hogy miként érdemes kezelned őket!

Kettős mérce a vonzerőben

1/5 Kettős mérce a vonzerőben

Egész társadalmi hierarchiák léteznek a fejünkben, amelyek a nemiségen alapulnak. A külsővel, a vonzerővel és a szexualitással kapcsolatos normákat egyetlen mondatban meg lehet fogalmazni: a kelendő pasi csődör, a kívánatos csaj pedig ribanc.

Ennek lelki háttere, hogy a férfi behatol, a nő pedig beenged – „nyilván” csak az utóbbi járhat egyfajta szennyeződéssel. Amennyiben ilyen beszólással találkozol, eldöntheted: egyszerűen elhatárolod magad a közlő féltől, vagy pedig kiállsz a címzett mellett. 
De mindvégig tartsd szem előtt, hogy a sarkosan kritizáló ember világnézetét nem változtathatod meg. Sőt, nála valószínűleg a szajha kategória része leszel…
A jóindulatú szexizmus

2/5 A jóindulatú szexizmus

Az udvariasság fantasztikusan gáláns dolog, és nemcsak annak esik jól, aki részesül benne, hanem annak is, aki felajánlja. 

Nőként azonban gyakran találkozhatsz olyan megnyilvánulásokkal, amelyek kétségbe vonják bizonyos készségeidet és képességeidet – magyarul azért csinálják meg a férfiak helyetted, mert téged képtelennek tartanak rá.
Nem szabad viszont megfeledkezni arról sem, hogy erre a hölgyek félig tudatosan hasonló módon reagálnak: például kiveszik a párjuk kezéből a tisztába tevésre váró gyermeket, mondván, hogy az apuka úgysem alkalmas egy profi pelenkacserére. 
Ha nem szereted az ilyen megnyilvánulásokat, először a közvetlen környezetedben „tegyél rendet”: kedvesen megköszönve utasítsd vissza, hogy leparkoljanak helyetted, és cserébe ne félj átengedni a párodnak, hogy megfőzzön egy ebédet!
A biztonság illúziója

3/5 A biztonság illúziója

Első blikkre hízelgő, hogy a társadalom prioritásként kezeli a nők védelmét

Erről azonban a HR-esek egészen más szemszögből is tudnak beszélni, hiszen tudják, hogy elvileg milyen kockázatosnak számít hölgy munkaerőt felvenni teherautósofőrnek, vendégmunkásnak, éjszakai műszakosnak vagy akármilyen aktivistának.

Amikor úgy érzed, hogy ez a fajta biztonsági határvonal gátol téged az önmegvalósításban, bátran kommunikáld! 
Ennek az egésznek ugyanis nem a céljaid ellen kellene szólnia, hanem amellett, hogy félelem nélkül sétálhass egyedül a sötétben, ne kelljen gázspray-t hordani a táskádban, és ne tartsd szükségesnek, hogy a telefonodon a helymeghatározásos követés folyton aktív legyen.
A test tárgyiasítása

4/5 A test tárgyiasítása

Manapság elterjedt nézet, hogy a média tárgyként tünteti fel a lányokat és a nőket, elérhetetlen testideálokat közvetít, s ennélfogva már-már kifejezetten káros az egészségre. 

Lényeges viszont, hogy önmagában egyik médium sem „jó” vagy „rossz”: a televízió, az internet és az újság is közvetítő közeg csupán, ami semleges. A tartalomnak és az üzenetnek viszont már kőkemény jelentése lehet, ám itt ekkor is a befogadó dönt, mennyire engedi, hogy beavatkozzon az életébe. 
Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kisfiúk is éppen olyan irreális elvárásokkal szembesülnek a majdani önmagukat illetően – tehát globális jelenségről van szó, nem holmi női problémáról. Ha tudatosan viszonyulsz a saját testedhez, illetve a környezetedet is hasonló magatartásra buzdítod, máris sokat teszel az egyensúly érdekében.
A papucsférj mítosza

5/5 A papucsférj mítosza

Igen, léteznek olyan pasik, akik a saját akaratukat teljesen alárendelik a párjukénak. Ez azonban a saját döntésük – még ha tudat alatt megy is végbe –, és nem véletlenül vonzottak az életükbe olyan nőt, aki erősebb, karakán alkat. 
Mindig, amikor megállapítod, hogy „neked nem ilyen kell, hanem igazi férfi”, akkor az ellenpólusra helyezkedsz. Márpedig a végletek sohasem szerencsések
A legfontosabb, hogy lelki alkattól és egyéni igényektől függően egy párkapcsolati papucs is „igazi férfinak” számít, mint ahogy az is „igazi nő”, aki olykor (vagy akár mindig) magára veszi a nadrágot otthon. 
Az ilyen helyzetek mindig két ember döntésén múlnak. Még az is előfordulhat, hogy egy hapsi csak egy bizonyos hölgy mellett éli meg az alárendelt szerepet, mert a személyiségfejlődéshez pont erre van szüksége. Valahányszor tehát a papucsférjek ellen szólsz, vagy sajnálod őket, éppen olyan szexista vagy, mint aki kijelenti, hogy egy nőnek a konyhában a helye.
Te milyen gyakran találkozol szexizmussal, tehát nemi szerepen alapuló beskatulyázással és előítéletekkel otthon vagy a munkahelyeden?