A gyerekek minket utánoznak. Ha egy kislány azt látja, hogy anya a tükör előtt szidja magát, hogy milyen kövér, szörnyen néz ki a ruháiban, milyen ráncos, akkor felnőttként – sőt, már tiniként – ő is hajlamos lesz erre. Ha azt látja, hogy anyja kiegyensúlyozott, elfogadja magát és jól érzi magát a bőrében, sokkal kevesebb eséllyel alakulnak ki benne komplexusok kinézetével kapcsolatban. Tehát megtanultam, hogy le kell szokni a negatív, „verbális önostorozásról”, és nemcsak a gyerek előtt, hanem úgy általában.