Elfáradás
Megelégeljük, hogy amit teszünk, annak szenvedés a vége. Évek óta tapasztaljuk ezt.
Egyre fárasztóbbnak érezzük azt, ahogy viselkedünk, és a viselkedésünkre kapott reakciókat. Legyen már ennek vége.
Feltesszük magunknak a kérdést: „Nem csinálhatnék már valami értelmeset is?” Olvass még a témában
Amikor elérkezünk ehhez a ponthoz, akkor tudjuk a kapcsolatainkat és a sorsunkat pozitív irányba terelni.
Rájövünk, hogy magunkat akadályozzuk azzal, hogy nem merünk örülni az életünknek.
Földi tapasztalások
Kételkedünk önmagunkban. Azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot. Mások is szenvednek, ezért mi is szenvedni akarunk.
Úgy gondoljuk, hogy ez az élet rendje. Nem veszünk tudomást arról, hogy isteni lények vagyunk. Ezért nem tudjuk átélni a lelkünkből áradó igazi, mély, belső örömöt.
Az életörömnek gyakran saját magunk álljuk útját azzal, hogy a magas szintű spirituális fejlettség gátolja az anyagi síkon szerzett tapasztalások okozta boldogság megélését.
Önként határoztunk arról, hogy testet öltünk az anyagi világban, ezért a földi létet akár még szépnek és jónak is tekinthetjük. Nem kell szenvednünk, bármilyen is az életünk.
Aki szörnyűnek és elviselhetetlennek tartja az életét, az valószínűleg még nagyon sokszor fog leszületni a földre.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
