Ősi szokások elevenednek meg az éjszakán
A Szent Iván-éj eredeti, napimádó hagyományai az emberiség ősi agrárkultúrájába nyúlnak vissza. Az olyan őskori építmények, mint a Stonehenge építésében is szerepet játszhatott a napforduló. A mai vallásos elemek (pl. Keresztelő János ünnepe) a 4–6. század folyamán keveredtek össze pogány hiedelmekkel.
A tűzugrás gyakran háromszor történik – ez a Szentháromság (Atya-Fia-Szentlélek) jelképét is erősíti. A rítus gyakran magába foglalja a tüzes kerekek legurításának hagyományát, amely a nap „megfordulását” szimbolizálja.
A Szent Iván-éj nemcsak romantikus mítosz, hanem mély kulturális rétegekbe ágyazódott ünnep is, ahol a tűz, víz és természet ereje segíti a test, lélek és közösség „felüdülését”. A tűzugrás megtisztít, a szerelmi jóslások izgalmat adnak a romantikának, és az ünnepi hangulat ma is segít ősi energiáink felélesztésében. Akár hiszel a hasonló babonákban, akár nem, ezen az éjjelen minden – és annak fordítottja is megtörténhet. Olvass még a témában
