Akiket hozzám hasonlóan száraz és érzékeny bőrrel áldott meg a sors, pontosan tudják, milyen körültekintést igényelnek a mindennapok. Már a legzsengébb éveimben világossá vált, hogy a zuhanyozástól kezdve az arcápoláson át egészen a sminkelésig minden extra körültekintést kíván.
Miközben a barátnőim gondtalanul készülődtek, nekem már órákkal hamarabb le kellett tusolnom, hogy a bőrpír elmúljon. És amíg ők mindenféle színes-illatos kencét kentek magukra, jól tudtam: nekem legfeljebb csak nézni szabad.
Tudtam, hogy nem vagyok egyedül
Az volt az egészben a legrosszabb, hogy egy kicsit úgy éreztem: a bőröm mintha „szándékosan keresztbe akarna tenni nekem”, hiszen a legváratlanabb, és természetesen legkellemetlenebb pillanatokban vettem észre, hogy már megint húzódik, fáj és hámlik. Olvass még a témában
Persze, tudtam, hogy messze nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Mindig akadt a környezetemben valaki, akivel sorstársakként tekinthettünk egymásra, s az internetes fórumokon is rengeteg hasonló gonddal élő emberrel találkoztam – még ha csak virtuálisan is.
