A száraz bőr múló kellemetlenségnek tűnik a reklámokból, de én hiába próbáltam ki mindent, amiről csak hallottam, semmiféle javulásnak nem örülhettem hosszú évek alatt. Sőt, rontott a helyzeten, hogy míg az arcbőröm hámlott és húzódott, a karomon megjelent egy ekcémás folt…
Akiket hozzám hasonlóan száraz és érzékeny bőrrel áldott meg a sors, pontosan tudják, milyen körültekintést igényelnek a mindennapok. Már a legzsengébb éveimben világossá vált, hogy a zuhanyozástól kezdve az arcápoláson át egészen a sminkelésig minden extra körültekintést kíván.
Miközben a barátnőim gondtalanul készülődtek, nekem már órákkal hamarabb le kellett tusolnom, hogy a bőrpír elmúljon. És amíg ők mindenféle színes-illatos kencét kentek magukra, jól tudtam: nekem legfeljebb csak nézni szabad.
Tudtam, hogy nem vagyok egyedül
Az volt az egészben a legrosszabb, hogy egy kicsit úgy éreztem: a bőröm mintha „szándékosan keresztbe akarna tenni nekem”, hiszen a legváratlanabb, és természetesen legkellemetlenebb pillanatokban vettem észre, hogy már megint húzódik, fáj és hámlik.
Persze, tudtam, hogy messze nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Mindig akadt a környezetemben valaki, akivel sorstársakként tekinthettünk egymásra, s az internetes fórumokon is rengeteg hasonló gonddal élő emberrel találkoztam – még ha csak virtuálisan is.
Harmincas fejjel már tudom, hogy ez egy adottság, amire nem „defektként”, hanem igenis megoldható kihívásként érdemes tekinteni. Ehhez azonban végig kellett járnom a hosszú utat, ami a „kenj a bőrödre vazelint” kezdetű, szörnyen ragadós házi praktikával indult, mindenféle drogériai és termékkatalógusos készítmény kipróbálásával folytatódott, és egy hozzáértő patikus tanácsával zárult.
Szakértők segítettek a megoldásban
Amikor tavaly nyáron hirtelen megjelent az alkaromon egy nagyobbacska és folyton viszkető vörös folt, elmentem a bőrgyógyászomhoz. Ő mondta, hogy az ilyenkor gyorssegélynek számító gyulladáscsökkentő mellett hosszú távon is gondot kell fordítanom a kíméletes ápolásra. Javasolta, hogy keressek parabénmentes, optimális pH-értékű, bőrgyógyászatilag tesztelt krémet.
Kissé félszegen álltam elő a gyógyszertárban a „kívánságlistával”, hiszen sejtettem, hogy nem sok készítmény felel meg az elvárásoknak. A pult másik oldalán álló hölgy viszont együttérzően bólintott, és halkan hozzátette: ismeri a problémámat, hiszen neki is száraz, érzékeny, ekcémára hajlamos bőre van.
Kétféle készítményt vett le a polcról: a TENA Ápoló krémet és ugyanezen márka Testápolóját. Elmagyarázta, hogy ő az arcára és a gyulladásra különösen hajlamos részekre szokott kenni az előbbiből, összes többi testtájára pedig az utóbbiból.
Mivel az arcán és a kezén nyomát sem láttam pírnak vagy hámlásnak, megadóan elővettem a pénztárcámat. Azt hittem, borsos áron kínálják az ilyen krémeket, de a végösszeg láttán nagyon kellemesen csalódtam: a kettőért összesen alig több mint háromezer forintot hagytam ott. Itthon vettem észre, hogy a csomagoláson egy számomra addig ismeretlen jelölés is helyet kapott: a „Nordic Ecolabel” azt jelenti, hogy kiváló minőségű, környezetbarát árucikkről van szó.
Három hónap telt el azóta, hogy eljöttem a patikából. A tél kellős közepén – a száraz és érzékeny bőrrel élők rémálom-időszakában – kezdtem el használni a TENA Bőrápoló termékeit. A tavasz első igazán meleg napsugarai pedig már nem okoznak olyan fájdalmas húzódást, mint eddig. Az arcom szinte ragyog, a karomon pedig szépen visszahúzódott a gyulladt folt.
Úgyhogy ha bőrápolás terén tanács kell az azóta megfontoltabbá vált barátnőimnek, akikkel egykoron közösen készültünk a csajos estékre, már én is adhatok…