Nagy koncentrációban és hosszú ideig vizsgálták a szájöblítők egészséges hámsejtekre gyakorolt hatását a Semmelweis Egyetem kutatói. A szakemberek több alapvegyületet és nyolc kereskedelmi forgalomban is kapható szájvizet teszteltek laboratóriumi körülmények között – 48 órán át tenyésztve bennük az ép hámsejteket. Ilyen hosszú ideig tartó kezelés és a vizsgált magas koncentrációk esetében szinte mindegyik vegyület toxikus hatású volt. A kísérlet paraméterei (koncentráció, használati idő) között a rendeltetésszerű használat ajánlásain túliak is voltak. Az eredmények kiértékelése alapján a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy csakis a gyártók és a fogorvos által ajánlott mennyiségben és gyakorisággal szabad használni a szájvizeket.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?

„Mivel a szájöblítőket otthon mindenki szakmai felügyelet nélkül használhatja, meg szerettük volna vizsgálni, hogy a túlhasználatuk károsíthatja-e a száj egészséges hámsejtjeit” – mondta dr. Kőhidai Zsófia, a Semmelweis Egyetem Orális Diagnosztikai Tanszékének klinikai orvosa, egyben a tanulmány első szerzője.
A szájöblítőket általában a káros baktériumok, vagyis az úgynevezett patogén flóra eltávolítására javasolják a fogorvosok. A Clinical Oral Investigations nevű szaklapban nemrég megjelent tanulmányban a magyar kutatók viszont arra voltak kíváncsiak, hogy a szájvizek és bizonyos alapvegyületeik hogyan hatnak a fogakat körülvevő íny egészséges hámsejtjeire.

A káros baktériumok megnövekedett mennyiségű jelenléte különböző betegségeket, például fogszuvasodást, ínygyulladást okozhat, valamint hozzájárulhat a rossz szájszag kialakulásához is. Ennek a patogén flórának a csökkentésében lehet szerepe az üzletekben és gyógyszertárakban is kapható szájvizeknek.

„Mivel a szájöblítőket otthon mindenki szakmai felügyelet nélkül használhatja, meg szerettük volna vizsgálni, hogy a túlhasználatuk károsíthatja-e a száj egészséges hámsejtjeit” – mondta dr. Kőhidai Zsófia, a Semmelweis Egyetem Orális Diagnosztikai Tanszékének klinikai orvosa, egyben a tanulmány első szerzője.