Sorozatokat nézni jó dolog. Azzal, hogy hetente pár alkalommal lehuppanunk a tévé elé és megnézzük a kedvenc teleregényünk legújabb epizódját, lehetőségünk adódik kicsit kiszakadni a hétköznapi hajtásból. A kezdés előtt már izgulunk, hiszen kíváncsiak vagyunk, hogy mi fog történni kedvenc szereplőinkkel a soron következő részben. Majd pedig kikapcsoljuk a tévét és újra a saját életünkre koncentrálunk. Legalábbis ez a normális hozzáállás a sorozatokhoz.
Sorozatfüggőségről akkor beszélünk, ha valakinek szinte az egész életét meghatározzák a teleregények. Ők azok, akik úgy igazítják a napirendjüket, hogy soha ne kelljen egyetlen részt sem kihagyniuk, a lemaradás gondolata ugyanis rettegést vált ki belőlük. Egy sorozatfüggő emberrel nehéz programot szervezni a kötött ideje miatt és számíthatsz rá, hogy zokszó nélkül lemondja a veled való találkozót, ha az pont az egyik kedvenc sorozatának vetítési idejére esik. Egy időben több sorozatot is nyomon követnek és szép lassan beleélik magukat a szereplők helyzetébe, sőt rosszabb esetben egyenesen a kitalált történet bűvkörében élik a mindennapjaikat.
Számukra egyfajta menekülést jelent a tévéképernyő a saját problémáik és nehézségeik elől. Ennek köszönhetően pedig fokozatosan elszigetelődnek a környezetüktől, a családi és baráti kapcsolataikat elveszítik, teljesen elmagányosodnak. Folyamatosan szoronganak, nem találják a helyüket az igazi világban és az is előfordulhat, hogy a családtagjaikban, a barátaikban vagy a párjukban az általuk szeretett sorozatszereplőket keresik. És persze, hogy csalódniuk kell, hiszen a képernyőn látott személynek köze nincs a valódi életük szereplőihez. Olvass még a témában
Az új generáció
