Egymással összezárva
Amikor a „normális” életünket éljük, el vagyunk foglalva a rutin feladatainkkal: családi életet élünk, munkába járunk, edzünk és persze alkalomadtán némi szórakozást is beiktatunk. Tervezzük az életünket, a nyaralásunkat és igazodunk a munkánkhoz, a párkapcsolatunkhoz. Ez az alapeset.
Az elmúlt évben, minden, aminek változnia lehetett, az változott. Ahhoz kellett alkalmazkodunk, amit előírtak nekünk. Azt viszont senki sem tudta előre megmondani, hogy hogyan csapódik le ez a helyzet a háztatásokban és a családokban.
Azok a párok, akiknek azelőtt is erős lábakon állt a kapcsolatuk, az egymás iránt érzett szeretetük még inkább elmélyült.
Sokan babát vállaltak, és hálásak voltak, hogy még több idő tölthettek egymással. Olvass még a témában
Akik amúgy sem voltak jó kapcsolatban, azoknál kiéleződtek a problémák és gyakran elváltak. A megromlott párkapcsolatokban további frusztrációkat okozott az, hogy eltűnt a szeretővel való kapcsolattartás is. Helyette kimagasló volt az online térben való kutakodás, az internetes társkeresés és virág korát élte a cybersex is.
Most, hogy egyelőre nagyon úgy tűnik, nem lesz újra kötelező karantén – legalábbis társadalmi szinten már nem – a világ újra kinyílt, lehet bárhová és bárkivel menni, ám az emberek mégis magányosak. Miért?
