7 sírós-nevetős stádium, amin minden reggel végigmész a gyerekkel, mire az iskolába értek

7 sírós-nevetős stádium, amin minden reggel végigmész a gyerekkel, mire az iskolába értek

Címlap / Életmód / Család / 7 sírós-nevetős stádium, amin minden reggel végigmész a gyerekkel, mire az iskolába értek

Amikor a gyerek vagy gyerekek iskolába indulnak, anyu és apu azt vehetik észre, hogy újra matek házik, dolgozatok és elpakolt tesicuccok miatt aggódnak, pedig néhány éve vagy évtizede már nem éreztek hasonlót. Neked talán nem kell az iskolapadba ülnöd már, de a még félálomban levő gyereket az iskoláig eljuttatni nem mindig könnyű feladat. Nekem ugyan még senkit nem kell reggelente a közoktatásra bíznom, de anyukám máig meséli, miket kellett átélnie, főleg, hogy az öcsémmel mindketten nehézkesen ébredő típusok vagyunk. Vigasztalásul mondom, hogy ma már csak röhög az egészen.

Pizsamában bambulás

Eljutottatok addig a pontig, hogy kimásszon a takaró alól, a fogát is megmosta már, most nyugodtan szaladsz vissza a tűzhelyen hagyott rántottához, hogy elkészítsd a reggelit, hiszen remélhetőleg már nem alszik vissza

Aztán 10 hihetetlenül értékes perccel később az a látvány fogad a szobájában, hogy a máskor eleven, ragyogó elméjű szemed fénye kis zombiként ül az ágya szélén, még mindig pizsamában, mellette a kikészített ruhája, amiből talán egy fél pár zoknit sikerült a lábfeje közepéig felhúzni.
Egy szép napon talán lesz időd arra, hogy kipróbáld, meddig ülne így itt magától, de nem ma.

A Hilton hotel reggelije sem lenne elég jó

Tapasztalatom szerint a gyerekeket két csoportra lehet osztani: vannak a jó evők, akik szinte bármit és bármikor, olyan élvezettel habzsolnak be, hogy öröm nézni, és vannak a „rossz” evők, akikbe úgy kell minden falatot beleimádkozni

Ez a küldetés reggelente, amikor még a rágóizmokat sem akarja senki fölöslegesen mozgatni, még nehezebb program. 
Készíthetsz rántottával takarózó rizsgombóc macikat, vagy tálalhatsz olyat, amitől egy Michelin-csillagos szakácsnak is tátva maradna a szája, a gyerek csak turkál… Persze, ha megkérdeznéd, kell-e egy tábla csoki!

Titokzatos betegségek

Talán nem minden reggel, de iskolás gyerek szülőjeként biztos, hogy nem is egyszer fogsz majd találkozni olyan rejtélyes betegségekkel, mint a semmiből jövő köhögés, a csak reggelente jelentkező hasfájás, illetve a mindennél súlyosabb, úgynevezett „most-jut-eszembe-hogy-fáj-a-torkom”. 

Ember legyen aztán a talpán, aki el tudja dönteni, hogy tényleg van-e baja a gyereknek, vagy csak szívesen ellógna egy napot a kanapén heverve, valamelyik mesecsatorna előtt.
Jó hír, hogy fölösleges görcsölnöd, mert egyszerűen lehetetlen jó döntést hozni: ha hagyod, hogy otthon maradjon a nagyival, egész nap azon kattogsz, hogy még rákapatod a lógásra, ha pedig iskolába zavarod, majd egész nap azon izgulsz, nem maláriája van-e, amit te nem vettél észre.

„Elfelejtettem, hogy mára kell egy…”

Ezzel kezdődik minden olyan mondat, amitől anyunak vagy apunak azonnal görcsbe ugrik a gyomra. Bármivel befejeződhet ugyanis. 

Jó esetben csak egy üres befőttesüveggel – bár reggel, 2 perccel az iskolába indulás előtt ez is jelentheti azt, hogy a savanyú uborkát egy nejlon zacskóba töltve teszed vissza a hűtőbe, csak hogy legyen egy fránya befőttes üveged – de könnyen lehet, hogy terepasztallal, mágnes készlettel, a naprendszer makettjével, vagy egy, a környéken kiásott és kategorizált fosszíliával kellene a gyereknek a tanterembe érkeznie. 
Jellemzően mindez hétfőn, reggel 7:45-kor történik.

Hol a cipőm?

Tulajdonképpen nem is érted, miért nem csörren meg néha a telefonod, hogy valaki megkérdezze, nem tudod-e, hol van a Szent Grál, Attila sírja, vagy Nessie nappalija. 

Mert cipőkeresésben már olyan gyakorlatra tettél szert, amit senki nem tudna felülmúlni. 
Arra viszont továbbra sem sikerült rájönnöd, hogyan kerülnek fél pár lábbelik a kanapé huzatja alá, mikor a nappali szőnyegére – természetesen – soha, egyik gyerek sem lépett még rá cipővel, és erre bármikor esküt is tesznek.

Mit hagytunk otthon?

A tolltartó, a matekkönyv, az uzsonnás doboz meg a tornafelszerelés kispályásoknak való!

Az én anyukám máig tökéletes értetlenséggel és lemondással a hangjában meséli a történetet, amikor egy szokásosan késésben lévős reggelen leparkolt az iskolánk előtt, majd az öcsém teljesen higgadtan bejelentette, hogy ő kompletten az egész iskolatáskáját otthon hagyta

Lehetőleg ezt a sztorit ne oszd meg a gyerekkel, mert lehet, hogy kihívásnak veszi.

És a pillanat, amikor elköszön

Mert lehet, hogy az utolsó fél órában azt is háromszor meggondolod, magadnál voltál-e, amikor úgy döntöttél, hogy gyereket fogsz nevelni, amikor az apró kezek a nyakad köré fonódnak, hogy a csemetéd elköszönjön, minden izgalom és feszültség odalesz. 

Aztán pedig, ahogyan a hatalmas táska az apró gyerekvállakon távolodik, még egy kis keserűséggel vegyes büszkeséget is érezhetsz minden reggel: hiszen ezek az első önálló lépései, amelyek aztán majd egyre távolabb viszik tőled, remélhetőleg egy boldog és sikeres felnőtt élet felé. 
De neked megmaradnak az elveszett cipők, a mosolygósra formázott szendvicsek, és az első iskolaévek emlékei.

VIDEO Ezek a szerencsehónapjaid 2024-ben

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!