Hiszek benne, hogy érdemes dolgozni magunkon, és rossz szokásainkat, mintáinkat javítani vagy magunk mögött hagyni. De abban is, hogy vannak tulajdonságok, amiket meg kell tanulnunk szeretni önmagunkban. Nekem az alábbiak ilyenek voltak.
Túl hamar kimondom, amit gondolok
Vannak, akik a ne szólj szám, nem fáj fejem elvet követik, én viszont általában nem teszek lakatot a számra, ha valamiről véleményem van. Nem mondom, hogy ez a tulajdonságom soha nem hozott még nehéz vagy akár kellemetlen helyzetbe, és bizony, az évek során meg kellett fizetnem a tanulópénzt, mire rájöttem az egészséges egyensúlyra. Soha nem célom, hogy a véleményemmel megbántsak másokat, és azt is vallom, hogy bár lehet véleményünk, ha egy kérdés minket nem érint, akkor lehet, hogy jobban teszünk, ha inkább hallgatunk.
Ugyanakkor azokban a helyzetekben, amikben rólam, vagy egy engem is érintő ügyről van szó, elengedem ezt a sokak szerint „udvariatlan” tulajdonságot, és igenis hallatom a hangomat. Még mindig túl sokan hisznek ugyanis abban, hogy érvelni, vagy akár határozottabban kiállni valami mellett erőszakos és modortalan dolog, pláne, ha egy nő teszi ezt. Pedig szerintem nincsen ebben semmi rossz. Jogom van a véleményemhez, jogom van a sorsom alakításához és jogom van szólni, ha valami olyasmi történik, ami nem tetszik nekem. Ez nem udvariatlanság, még akkor sem, ha történetesen nő vagyok.
Ugyanakkor azokban a helyzetekben, amikben rólam, vagy egy engem is érintő ügyről van szó, elengedem ezt a sokak szerint „udvariatlan” tulajdonságot, és igenis hallatom a hangomat. Még mindig túl sokan hisznek ugyanis abban, hogy érvelni, vagy akár határozottabban kiállni valami mellett erőszakos és modortalan dolog, pláne, ha egy nő teszi ezt. Pedig szerintem nincsen ebben semmi rossz. Jogom van a véleményemhez, jogom van a sorsom alakításához és jogom van szólni, ha valami olyasmi történik, ami nem tetszik nekem. Ez nem udvariatlanság, még akkor sem, ha történetesen nő vagyok.