A válások száma sajnos egyre csak nő, pedig a pszichológus szerint sok kapcsolatot még meg is lehetne menteni, ha dolgoznának a felek rajta. Még akkor is, ha hasonlókat tapasztalunk a leírtakhoz.
Robert Sternberg amerikai pszichológus három feltételt állított fel, amely egy érett párkapcsolat működéséhez szükséges.
- Az első az intimitás, amely a bensőségességet, a kötődést, az énfeltárást, a bizalmat, a kapcsolati közelséget testesíti meg.
- A második a szenvedély, a belső motivációs hajtóerőnk, a vonzalom, a vágy, az erotikus érdeklődés, ami a másik felé húz.
- A harmadik pedig az elköteleződés, a döntés, hogy hajlandóak vagyunk energiát fektetni az adott kapcsolatba.
A házasságok egyik legnagyobb buktatója, ha a komponensek hiányoznak, de az is okozhat problémát, ha ezek valahogy sérülnek.
Román Boglárka, pár-, és családterapeuta, szexuálpszichológus azt mondja, sok dologra vezethetőek vissza a párkapcsolati nehézségek, például a gyerekkori traumákra, a hozott, rossz mintákra, a feldolgozatlan élethelyzetekre, ezek pedig könnyen okoznak feszültséget vagy akár el is billenthetik a kapcsolat mérlegét.
Előtérbe kerülhet az „én”, a „mi”-vel szemben. Ilyenkor bilincsben érezhetjük magunkat, a partnerünket ellenfélként vagy ellenségként látjuk, ahelyett, hogy társként tekintenénk rá.
És ha eljutunk erre a pontra, sokszor már a házasság nem a közös épülés, fejlődés színtere, hanem egy közös elakadássá válik – pedig akár a kapcsolat építő is lehetne. A pszichológus segítségével mi most összeszedtünk három olyan tipikus jelet, ami remek mutató arra, hogy itt az ideje dolgozni a házasságon.
Nem érzed magad vonzónak a párod mellett
Ha nem érezzük vonzónak magunkat a bőrünkben, ennek mindenképp járjunk utána. És bár ez lehet egy saját magunkkal kapcsolatos probléma is, megeshet az is, hogy a párunk viselkedése is befolyásolja a közérzetünket. „Ebben az esetben két irányból is közelíthetünk” – magyarázza Román Boglárka.
„Az első, hogy önmagunkkal vagyunk elégedetlenek, a saját önbizalmunk, önbecsülésünk csökkent. A másik viszont, amihez már a párunknak is köze van, hogy a jóleső pozitív visszajelzések a partner részéről elmaradnak vagy hiányoznak vagy akár még minősítő, bántó mondatokra is cserélte őket.
Ha a társunk felől hiányoznak visszajelzések, első módszerként próbáljunk meg mi is adni, hátha ettől ő is változtat az attitűdön. Fogalmazzunk meg mi is pozitív, elismerő gondolatokat felé és kérjük tőle, hogy próbáljon meg ő is picit többet bókolni. Ha pedig a bántó megjegyzések szaporodnak el, ezt is mindenképpen jelezzük vissza és próbáljuk megtalálni a probléma gyökerét.”
Megtörik a szexuális intimitás
A pszichológus arra bíztat minket, azért ne ijedjünk meg, ha néha picit alábbhagy a lendület, hiszen teljesen normális, hogy néha több, néha kevesebb vágy ébred bennünk egy hosszabb távú kapcsolatban.
„Minél szerelmesebbek vagyunk, annál inkább kívánunk megnyílni, annál inkább nyitottak, kíváncsiak, befogadóak vagyunk” – kezd bele a pszichológus.
„Amikor azonban teljesen megnyíltunk, könnyen megeshet, hogy ez az egész kiszámíthatóvá válik és bekacsint az unalom.” A pszichológus azt tanácsolja, érezzük kicsit a másik hiányát. A „távolodok-közeledek” dinamika izgalmas lehet.
„Ha viszont túl távol érezzük magunkat a másiktól, kezdjünk tudatosan figyelni érzelmeink felvállalására, megosztására. Vigyünk fantáziát, kreativitást a mindennapokba, figyelmünk fókuszát irányítsuk a másik felé. Kommunikáljunk, váltsunk pikáns üzeneteket, teremtsünk randi estéket. Igyekezzünk készülni, meglepni a másikat. Minőségi időt szánni egymásra.”
Nincs közös jövőkép
Ha észreveszitek, hogy már nem kommunikáltok annyit, külön hozzátok meg a döntéseiteket, ha már nem figyeltek igazán önmagatokra, sem a párkapcsolatra, nem akartok fejlődni, az is erős jel lehet, hogy változtatni kellene. „A legjobb mód ezekben az esetekben, ha elkezdünk újra kommunikálni egymással és újragondoljuk a kapcsolati működés egyes terepeit” – mondja Boglárka.
„Alkossunk közösen új irányokat, amelyek mindenkinek megfelelnek. Alakítsunk ki új szabályokat, beszéljünk át mindent, legyen szó a munkamegosztásról, a pénzügyekről, a gyerekvállalásról, a nevelésről vagy akár az időbeosztásról.
És megint csak azt tudom mondani, hogy próbáljunk meg újraközeledni egymáshoz. Ha képesek vagyunk felvállalni, láthatóvá tenni a nézetkülönbségeket, dolgozni tudunk azon is, hogy egyetértés, kompromisszum szülessen kettőnk között. Így képesek lehetünk együtt, kézenfogva új terveket kovácsolni.”
Egy kapcsolati rendszer fenntartásáért mindkét fél felelős, ahogy annak megváltoztatásáért is. Ezt sose felejtsük!