Csöpögős romantika helyett valódi, mélyre hatoló üzeneteket keresek ma már. Néha persze jól esik egy-egy limonádét is végignézni, de már mások az igényeim, ha filmekről van szó. Már nem nagyon hiszem el a rózsaszín háttér előtt bemutatott holtomiglant. Azt akarom, hogy egy film, amit megnéztem, még sokáig a lelkemben maradjon, és a mondanivalóját magammal vihessem útravalóként. Íme, az én 5+1 kedvencem.
3/6 Időről-időre (About time, 2013; rendezte: Richard Curtis)
Tim Lake (Domhnall Gleeson), a 21 éves egyetemista egyszer csak ráébred arra, hogy tud utazni az időben. Eddig a történet még egy béna tinisorozat témája is lehetne, ám az Időről időre nem tipikus időutazós mozi, hanem inkább egy utazás önmagunkban. Az Igazából szerelem óta imádom Bill Nighyt, aki most egy érdekes mellékszerepet kapott, ő alakítja Apát, akinek óriási jelentősége van a fia életében. Elmondja a fiának, hogy a család férfitagjai mindig képesek voltak az időutazásra, ami egy hatalmas ajándék. Tim persze azonnal a fejébe veszi, hogy saját és családja élete jobbá tételére fogja felhasználni újdonsült tudását. Minden vágya, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Találkozik is a gyönyörű Maryvel (Rachel McAdams), összeházasodnak, gyerekeik lesznek. Ám Tim rádöbben, hogy akárhogy igyekszik is, a sorsát nem kerülheti el sem ő, sem Apa, és egyik szerette sem. A döntések elkísérik, és rájön, hogy végül is minden úgy jó, ahogy van.
Az üzenet:Az emberi akarat határtalan. Bármire képesek lennénk, hogy elérjük azt, amire vágyunk. Ugyanakkor megvan az a képességünk, hogy mérlegeljük, nekünk lesz az jó, vagy valaki másnak lesz rossz. Ez a szeretet képessége. Az, amikor önmagunk elé helyezünk valaki mást.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!