Már évezredekkel ezelőtt is ismerték
A vöröses-narancssárga, eper nagyságú termései miatt eperfaként ismert széleslevelű corbezzolo cserje legendája először a Napok könyvében, Ovidius ókori római naptárának felfedezésekor jelenik meg, amelyet az i.sz. 1. század elején írtak. Ovidius szerint Dea Carna római istennő, az egészség, a vitalitás és az ajtópántok védelmezője mentette meg az ókori latin város, Alba Longa újszülött örökösét. Mégpedig azzal, hogy egy eperfa gallyával háromszor megkopogtatta a gyermek háza ajtaját.
A római író, természettudós és filozófus Plinius adta a vadon élő cserje botanikai nevét, Arbutus Unedo. Plinius láthatóan nem rajongott a savanyú gyümölcsért. A latin Unum edo kifejezésről nevezte el, ami azt jelenti: „Csak egyet eszek meg”.
A corbezzolo méztermelés már a középkorban kialakult a szigeten. Arboreai Eleanor (i. e. 1347-1404), a korszak egyik leghatalmasabb bírája súlyos pénzbírságot, és legrosszabb esetben fülamputációt írt elő corbezzolo-gyűjtő méhkaptárak ellopása miatt. Olvass még a témában
