Anyukám sokszor elmesélte, hogy amikor ’89 decemberében a kórházban várta az öcsém érkezését, és az orvosa javasolta, hogy indítsák be a szülést, ő is hajlott erre a megoldásra, mert ez azt jelentette, hogy karácsonykor már otthon lehet az egyéves kislányával – velem.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
A nyolcvanas-kilencvenes évekhez képest ma már szerencsére nagyon sokat változott a várandós nők tudatossága, sokkal több információ áll a rendelkezésükre, amelyek alapján informált döntéseket hozhatnak a saját testükkel és a születendő gyermekükkel kapcsolatban. Ha lassan is, de a kórházak, szülészetek is kezdik visszaadni a kismamáknak az önrendelkezés jogát.
Ezt mutatja például, hogy ma már nem szabályszerű, hogy aki egyszer császármetszéssel szült, az a későbbiekben is kizárólag császármetszéssel hozhatja világra a gyermekeit. Egyre elterjedtebb a rooming in, amikor az újszülöttek az édesanyjuk mellett maradhatnak a kórteremben a kórházi tartózkodás ideje alatt, az aranyóra, és szerencsére szoptatási tanácsadó is egyre több egészségügyi intézményben elérhető azoknak az édesanyáknak, akik tanácsot, segítséget szeretnének kérni babájuk táplálásával kapcsolatban.
Persze az is igaz, hogy noha a nyolcvanas évekhez képest érezhető a változás, a kórházaknak még mindig jócskán van hová fejlődniük. Minden pozitív példára jut ugyanis legalább egy elrettentő történet, amikor a szülést támogató csapat éppen azt az egy dolgot nem tette, ami a dolga lett volna. Nem támogatta a vajúdó édesanyát, esetleg sürgette a szülés természetes folyamatát, indokolatlanul avatkozott be a folyamatba vagy nem tartotta tiszteletben az édesanya kéréseit – esetleg lehetőséget sem adott neki arra, hogy megfogalmazza azokat.
A cikk folytatódik, lapozz!