Jó eséllyel közli veled, hogy milyen nehéz az élete, mennyi rossz dolog történt vele – ha még van barátnője, azt is ecseteli, hogy katasztrofális a kapcsolatuk, és egyébként is szakítani szeretne, csak arra kér, adj egy kis időt neki. Egyszóval eljátssza az áldozat szerepét, és ami nagyon fontos, megpróbál részvétet, szánakozást kelteni benned. Saját maga miatt tart téged sakkban és zsarol érzelmileg, mert retteg a további fájdalomtól, illetve nem tudja, hogyan kellene továbblépnie (bár azt sosem felejti el megjegyezni, hogy veled szeretné élni az életét).
Tökéletesen tudja, hogyan láncolhat magához, így aztán kénye-kedve szerint úgy irányíthat, ahogy az neki ideális és megfelelő. Ez megnyilvánulhat úgy is, hogy titokzatosnak és megfejthetetlennek mutatja magát, tehát nem tudsz rajta kiigazodni. Ha mégis megpróbálsz, és kérdéseket teszel fel neki, akkor ingerülten reagál, vagy közli, hogy neki erre semmi szüksége, és ha neked ez így nem elfogadható, akkor fel is út, le is út. Ekkor már tisztában van vele, hogy érzelmileg kötődsz hozzá, tehát megengedheti magának ezt a hangnemet. A kérdés az, hogy tényleg megengedheti? Vagy végre átlátsz rajta, és észreveszed, hogy csak B-tervként tekint rád, és azonnal lépni fog, ha jön valaki más.
